Szerző: Róna Dániel
2016.11.09.
Állításom az, hogy a megrökönyödéshez nem csak (sőt, nem is elsősorban) a közvélemény-kutatások, hanem azok téves (média)értelmezése vezette el a hírfogyasztókat. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg csak néhány számot. Országosan a pártot (jelöltet) választani tudók körében 48,5% (Clinton)-45% (Trump) körül volt a kutatások előrejelzése Nate Silver súlyozott átlaga alapján. A súlyozott átlag figyelembe veszi a kutatóintézet múltját, módszerét, a minta elemszámát, stb. Ehhez képest mindkét jelölt 47,5%-ot kapott, Clinton még egy kicsit többet is, országos összesítésben. Mindkét eltérés hibahatáron belüli, tehát szakmai értelemben megfelelő.
Ha államokra lebontva nézzük, akkor persze rengeteg hibás kutatás volt - de hát hogy a fenébe ne lett volna, ha államonként több tucatot végeztek, összesen tehát jóval több, mint ezret! Mindent egybevetve azonban, ha a kutatások súlyozott átlagából és az ezek alapján készített előrejelzésekből indultunk volna ki (illetve azt is figyelembe vettük volna, hogy a hibahatár - a kisebb minta-elemszámok miatt - 3 százalék helyett 4 százalékra mehet fel), akkor ott tartanánk, hogy az 50 államra vonatkozó becslések többsége pontos volt. Ugyanakkor éppen az a néhány állam (elsősorban Wisconsin, Pennsylvania és Michigan) döntötte el a választást, amelyek eltérése még ebből az intervallumból is kiesett 1-2 további százalékponttal. Még csak az sem igaz, hogy mindenhol alulbecsülték a kutatások Trump támogatottságát, mert a nem kiélezett államokban (California, Texas, Illinois) és a déli régióban Clinton még valamivel jobban is szerepelt a becsült értékénél – csak hát ezekkel nem ment semmire, a rozsdaövezet államai miatt pedig elbukta az elnökválasztást. Összességében tehát valamennyire jogos a közvélemény-kutatók felé irányuló kritika, néhány százalékpontot hibahatáron túl is tévedtek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.