TÖRVÉNYES JOGTALANSÁG

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.02.11.

Gustav Radbruch jogtudósról már korábban írtam. Róla most azt kell megismételnem, hogy a Weimari Köztársaságban Gustav Stresemann szociáldemokrata kormányában volt igazságügyminiszter, majd a náci hatalomváltás után minden közéleti szerepléstől visszavonult. Radbruch volt az a személy, akit a 20. század négy legnagyobb jogtudósa egyikének tartanak számon. Az egyik leghíresebb tanulmánya 1946-ban íródott, címe ez volt: Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog. Az alábbi fejtegetéseim során két dolgot feltétlenül figyelembe kell venni: 1. Radbruch szociáldemokrata volt, 2. az idézett cikke már a nácik veresége után készült, és így tartalmazhatta azokat a gondolatokat, amelyet korábban a jogtudós nyíltan talán nem mert volna kifejteni.

Maga a cím önmagában egy hatalmas ellentmondást tartalmaz, hiszen ami törvényes, azt gondolnánk, hogy az jogos is. S fordítva: ami jogos, az egyben törvényesnek kell lennie, ha egyéb más feltételek is teljesülhetnek. Radbruch azzal indítja a cikkét, hogy a nácik két alapelve, tehát „A parancs az parancs!” és „A törvény az törvény!” közül csak az utóbbi érvényesülhetett korlátlanul, amelyben azonban a náci igazságszolgáltatás pozitivista felfogása mutatkozott meg. Ennek bizonyítására négy példát hoz fel, amelyek közül most csak egyet ismertetek. A thüringiai Nordhausen esküdtbíróságának egyik tárgyalásán életfogytiglani fegyházra ítélték Puttfarken igazságügyi tisztviselőt, aki korábban egy Göttig nevezetű kereskedőt feljelentett, mert még a nácik rémuralma alatt ezt írta fel egy helyre: „Hitler tömeggyilkos és háborús bűnös.” A kereskedőt a nácik kivégezték, de nem csupán az előbbieket hozták fel bűneként, hanem azt is, hogy külföldi rádióadókat hallgatott. Ezen a tárgyaláson a főállamügyész szerint a hitleri korszakban a törvényesség, az igazságosságra való törekvés és a jogbiztonság hiányzott a politikai büntető jogszolgáltatásban...

ITT OLVASHATÓ