Szerző: Szapolyai Borbála
2017.04.13.
Kik szoktak itt nálunk egyetemet alapítani, merülhet fel jogosan a kérdés az ártatlan bámészkodókban. Kikben bízzunk oly nagyon? Ha a mélyen tisztelt miniszterelnök úr számára kellemetlen külső tényezőkkel szembesül, azonnal átvált egyes szám első személyről többesre, ami sajnos mindig rosszat jelent. El akarja hárítani magáról a felelősséget.
A CEU-val az az egyik legfőbb probléma, hogy nem ez a titokzatos „mi” szervezet alapította, hanem valaki más. Egyáltalán nem elhanyagolható gond az sem, hogy lehetetlen közvetlen állami gyámság alá helyezni. Nem lehet például a nagy tudású Németh Szilárdot a CEU kancellárjává kinevezni, majd az ott folyó képzéseket a földig romboltatni vele, noha a tudása kétségtelenül alkalmassá teszi őt erre a nemtelen küldetésre.
Orbán és a „mi” azonban nem egyetemeket alapítanak, csupán csinovnyikképzőket. A kancellároknak nevezett pártkomisszárok kinevezésével Orbán teljesen felszámolta az egyetemek autonómiáját. Ezt előtte még senki sem merte ilyen nyíltan megtenni.
Ezeknek a pártkomisszároknak fő feladata az, hogy levezényeljék a források kivonását azokból a felsőoktatási intézményekből, amelyeket nem az „ők” alapítottak, hanem régebben „mások”, ezzel szép lassan kivéreztessék ezeket. A kancellárok áldatlan tevékenységének hatására ezeken az egyetemeken a képezések minősége nagyjából az OKJ-s tanfolyamok szintjére süllyedt, emiatt egyre több diák kénytelen a tanulmányait külföldön folytatni.
Az Orbán-rezsim által támogatott, kitartott, illetve megszállt egyetemek ezáltal jelentős előnyökhöz jutottak. Ez a méltatlan állapot egyáltalán nem zavarta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szolgalelkű, megalkuvó politikusait. Részükről ez teljes mértékben érthető is, hiszen a megélhetésükről van szó. A CEU-t azonban nem tudták ilyen módon, belülről szétrombolni, ezért ellene a leghatásosabb, ördögien ravasz taktikát vetették be. Úgy felrúgták, mint Irma néni a lisztszagú döggombát hatodik típusú találkozás esetén.
A magyarországi felsőoktatási intézmények megszállásának a bosszún kívül több oka is van.
Orbán soha nem felejtkezik el azokról, akik az útjába állnak vagy ellenkeznek vele. A 2012-es magyarországi diáktüntetés, az úgynevezett téli rózsás diákforradalom mély sebeket ejthetett a lelkén, már ha az említett illető rendelkezik egyáltalán ilyesmivel. A spontán összefogás ereje valószínűleg megdöbbenthette és alaposan meg is rémíthette. Az egyetemi ifjúságnak jelentős szerepe volt mind az 1848-as, mind az 1956-os forradalmakban. Orbán semmiképpen nem engedhette meg, hogy az egyetemek egységesen fellázadjanak rezsimje ellen. Szalámitaktikával, zsarolással és legfőképpen az egyetemi pártkomisszárok kinevezésével eddig sikerült is hallgatásra kényszerítenie ezeket az intézményeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.