Szerző: Tuareg
2017.04.22.
Két napja történt valami. Föltettem a saját fészbukos profilomra egy provokatív mondatot. Ezt: támogatnám, hogy az országgyűlési választásokon csak 35 év alattiak indulhassanak. Szoktam én naponta beírni rövid gondolatokat, gondoltam, egynek ez is jó lesz. Aki régóta ismer, gyakorló politikusi időszakomból is, az pontosan tudja: nem támogatok semilyen kvótát, meg cenzust. Ez a beírásom is provokáció volt: ha látni akarod a rejtőzködő valóságot, akkor bizony nagy követ kell belevágnod az ablakba, mert a csörömpölésre fölébred mindenki. Ezt tettem, és megdöbbentő eredménnyel. Tömegével jöttek a tetszésnyilvánítások, és a kritikák is. Annyi komment jött, hogy felhőkarcolót lehetett volna belőle építeni. Ekkora merítésnél meg már érdemes nézni az arányokat: a véleményt nyilvánítók kétharmada egyetértett a javaslattal. Még szerencse, hogy egyébként nem gondoltam komolyan.
Mi következik ebből? Egyszerű: hatalmas a bizalom az ifjúság felé. Mi, közép-, és időskorúak bőven megtanultunk nem bízni egymásban. Megtapasztaltuk a gerinctelenségeket, az elvtelen köpönyegforgatást, ezért aztán nem vagyunk képesek félretenni a minket elválasztó dolgokat. Kellett, hogy olyanok érkezzenek meg a közéletbe, akikben mindannyian megbízhatunk. Akik ha azt mondják: kimegyünk az utcára, akkor ki is mennek. Akik ha azt mondják: Európa, akkor azt úgy is gondolják. Friss erő érkezett, olyan értékvilággal, és olyan módszerekkel, melyeket nekünk kellett volna tanusítani 1989-ben, és azóta. Mikor rájuk nézünk, és velük tartunk, igazából saját magunk fiatalságának kihagyott lehetőségét látjuk. És újra akarjuk élni, hogy helyrehozzuk, amit akkor elrontottunk. Kaptunk a sorstól a fiatalok által egy újabb esélyt, hogy Igazak legyünk. És többségünk él is a lehetőséggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.