Szerző: Tarski
2017.05.06.
Most már csupán egy év, vagy annál is kevesebb van a „mindent eldöntő” országgyűlési választásokig, ezért érdemes körültekinteni a nagy politikai harcmezőn, hogy miként áll a pártok közötti egyre élesebb verseny. Ez a választás több szempontból is történelmi választás lehet. Egyrészt azért, mert ha a Fidesz fog nyerni, amire minden esélye megvan, akkor sorrendben immár harmadjára fog hatalomra jutni, amit eddig 1990 óta egyetlen párt sem tudott megvalósítani. A második mérföldkő lehet az, hogy a balliberális oldal, amelyik alaposan széttagolt, több közepes és törpe pártból áll, egyszerűsödni és egységesülni fog, mert többen kieshetnek a versenyből, aminek nyomán a talpon maradó pártok később megerősödhetnek. Hasonlatos ez a sakkból ismert végjátékhoz, amikor a fölös és zavaró figurákat egyszerűen leveszik, hogy tisztább képhez jussanak a versenyzők. A harmadik jellemzője lehet a választásoknak az, hogy megjelenhet a parlamentben olyan politikai erő is, amelynek a vezetői már a rendszerváltozás után születtek, és a modern liberális demokráciák gondolkodásmódját vihetik be a parlamenti munkába.
A pártok közötti versenyt legjobban a közvélemény kutatási adatok mutathatják. A legutóbbi, tehát az áprilisi adatok szerint a Fidesz változatlanul vezeti a mezőnyt, ami talán nem jelent meglepetést. A párt támogatottsága 24 és 33% között ingadozik a teljes népesség körében, attól függően, hogy melyik közvéleménykutató intézet adatait vesszük figyelembe. A magasabb támogatottságot jellemzően a Fideszhez közel álló cégek mérték, míg az alacsonyabb támogatottságot jellemzően az ellenzéki pártokhoz politikailag közel álló intézmények mérték. Nehéz ezt helyesen értelmezni, mert bennem azt a képzetet kelti, hogy maga a felmérés, de különösen annak feldolgozása és értelmezése tendenciózus és ezért arra enged következtetni, hogy ezek az intézmények mintha a politikailag támogatott pártot akarnák segíteni ezzel is.
Most természetszerűen mondhatnánk azt, hogy ez az egész semmit sem érhet, hiszen az így megállapított százalékokkal lehet manipulálni a választókat. Az kétségtelen, hogy egy statisztikai felmérést lehet különböző módszerrel elvégezni, ami nyilvánvalóan különböző eredményekre vezethet. Ezért nem vállalkoznak a hivatásos közvélemény-kutatók sem arra, hogy a saját módszereikről véleményt mondjanak és azt szembesítsék más cég által alkalmazott módszerekkel. Elvégeznek egy felmérést, amit közreadnak és elemeznek a közönség számára, de nem vizsgálják meg azt, hogy ez mennyire lehet kompatibilis más felmérésekkel és mennyire tükrözi a tényleges valóságos. De van ezekben a felmérésekben egy hasznos dolog is: ha egy módszert következetesen és kellő szakszerűséggel végeznek el, akkor mindig ugyanazt az eredményt kell adnia olyan értelemben, hogy az vagy mindig felülméri a cég által preferált pártokat, vagy mindig alulméri a nem preferált pártokat. Ilyen módon azonban kimutatható egy tendencia, amit már el lehet fogadni tényként is, hiszen feltételezve a helyes szakmaiságot, az a cég által gondolt valóságot mutatja. S ha ezt vesszük alapul, akkor a Fidesz vezető szerepe nem kérdőjelezhető meg. Az biztosnak tekinthető, hogy a párt veszíthetett a támogatói közül félmilliót, amint azt a Medián is jelezte, hiszen ugyanez az intézet januárban a magas 37%-os támogatottságot mutatta ki. Ennek az áprilisban jelzett csökkenésnek megvoltak a reális okai is, hiszen a CEU és civil szervezetek működésével kapcsolatos intézkedései nagy felháborodást váltottak ki, ami nyilván a támogatottság visszaesését jelenthette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.