Szerző: ZÁDORI ZSOLT
2017.11.25.
„Ne csak őrizd, gyűlöld is!” A legenda szerint ez lett volna kiírva az ötvenes évek smasszereinek a börtönökben. A lenini elképzelések értelmében a bűnözésnek a szocializmus szép új világában el kellett volna tűnnie, csakhogy ez nem történt meg, amiről „természetesen” a bűnözők tehettek, akik így rendszerellenesnek is számítottak, a büntetés-végrehajtás pedig pártmegbízatásnak.
Az 1990-es rendszerváltás után professzionalizálódott a börtönügy. A fülkeforradalom azonban ezt a területet sem kíméli, illiberális fordulat történik itt is: a mind több, egyre hosszabb időre elítélt fogvatartott jogait megnyirbálják, és izolálják őket a külvilágtól. Mindez nem csak nekik, de a társadalomnak is fájni fog.
Nem ismer valaki egy országot, amíg nem látta belülről annak börtöneit. Egy országot nem arról kell megítélni, hogy miképpen bánik a legmagasabb rendű polgáraival, hanem hogy miképpen bánik a legalacsonyabb sorban lévőkkel
– írta Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök és szabadságharcos, aki maga is “rácsok mögött ismerkedett intenzíven az országával” 1962 és 1990 között. De ez a fontos felismerés nem csak az ő kiváltsága volt. A XIX. század óta köztudomású, hogy börtönök állapota olyan, mint a társadalomé, a börtönkörülmények és -rezsimek pedig leginkább az állam, illetve az állampolgárok viszonyáról mondanak sokat. A Magyarországon véghez vitt illiberális fordulat tehát szükségszerűen együtt jár a börtönviszonyok karakteres átalakításával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.