Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2017.12.19.
Nehéz olyan fejleményekről politikai kommentárt vagy publicisztikát vagy effélét írni, amelyek – a magyar nyelvű sajtó rejtélyes közönye (vagy pénzhiánya vagy a németnyelv-tudás visszaesése vagy a szakszerűtlen szerkesztés) miatt – nem eléggé ismertek. Az ausztriai kormányváltás jellegének a megítélése négy-öt magyarországi külpolitikai újságírótól függ, akik közül már csak egyetlen személy foglalkozik rendszeresen Ausztriával.
Szomszédaink közélete (Budapesten és vidékén) terra incognita, egyetlen idegen ország van, amely hazánkban őszinte érdeklődést ébreszt: az Egyesült Államok. Kelet-Európáról és Közép-Európáról csak néhány ködös, ám makacsul ismételgetett közhely van forgalomban. Néhány szakemberen meg közvetlen érdekelten kívül szinte senki nem tudja, hogy olyan velünk határos államokkal, mint Horvátország vagy Szlovénia, mi a fene van.
A másik nehézség lélektani és esztétikai (vagy stiláris) természetű. A hazai politikai értelmező-kommentáló műfaj egyetlen ma elfogadott stílusárnyalata: az epés gúny. Az interpretátor egyetlen sikerre esélyes önbemutatása: a keserű, szkeptikus – ám vagány – férfi, majdnem mindig csak férfi, aki a dolog reménytelensége miatt voltaképpen fütyül a témára, amelyet valamiért mégiscsak szóba hozott.
Brutális vállvonogatás.
Ezek szerint örömre vagy kétségbeesésre soha nincs ok, soha nincs nagy baj vagy nagy megkönnyebbülés, soha nincs tragédia, himnuszra, ódára, gyászénekre soha nincs alkalom, csak szatírára.
Különös ország, különös kultúra a magyar.
Semmi nem számít, mégis minden vacak.
Az ilyesmik következtében kevés olvasómnak fog gondot okozni a Kurz–Strache-kormány megalakulása, holott térségünk leggazdagabb és legfejlettebb országa – különösen Kelet és Nyugat közötti, hagyományosan érzékeny és fontos helyzete miatt – hatással van ránk, akár tudomásunk van róla, akár nincs.
Az új ausztriai kormányt megteremtő választási küzdelemben – minden európai választás ilyen volt: a siker, ha nem is a választási győzelem, kivétel nélkül minden esetben ezt mutatja – semmi másról nem volt szó, mint a migránsokról. Az iszlám fejkendőt betiltották (de olyan kacifántos és őszintétlen módon, hogy elvben mindenkit előállíthatnak, aki a hideg ellen sálba burkolja a fejét-nyakát, ezért az osztrák rendőrök félrenéznek, több eszük van, mint a törvényhozóknak), rászálltak az iszlám óvodákra, lehetetlenné teszik a bevándorlók gyerekeinek anyanyelvi (kétnyelvű) oktatását (bár erre már egyszer pokolian ráfizetett Ausztria száz évvel ezelőtt), ezentúl meg (nem tréfa!) elkobozhatják a menedékkérők mobilját és lefoglalhatják a zsebpénzüket – csak úgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.