Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2018.03.30.
Akartam írni egy cikket arról, mi lesz, ha maradnak. Az lett volna benne, hogy milyen fojtogatóan és reménytelen véglegességgel borul majd Magyarországra az önkény, a korlátozhatatlan korlátoltság, és hogyan épülünk le mind kényszerűen Orbán Viktor személyiségével együtt. Miképpen húzza be mindannyiunk függönyét, hogy a saját szűkülő horizontjához igazítsa, és milyen lesz az az ország, ahol a bűnöző vesz elégtételt, amiért az áldozata sikoltani mert.
De nehéz úgy megfesteni ezt a komor nemzethalált, hogy közben ezek a félelmetes emberek minden napjukkal a magyar humor felélesztésén munkálkodnak. Latabár Kálmán óta a legnagyobb komikusnemzedék pattant elő, és nem lehet nem ordítva röhögni.
Ahogy pecsétes szerződést írat a nyolcszázmilliós csúszópénzről, aztán előáll azzal, hogy ő beszopott egy szakállas trükköt, és elszámolta magát másfél ezer milliárddal. Az anyukának szánt nyolcszázat persze ez sem menti, így tehát kezdetét veszi az akció, a Benny Hillt idéző csetlés-botlás. Az összevissza habogás, a néma baktatás, és végül a csúcs, az autós beszorulás a városháza kapujába. A film végén titokban avat fel egy utat. Csak meg ne lássák.
A magyar viccesvideó-kultúra nem szorul már a Hitler-film egyre fárasztóbb feliratozására. Eredeti, fantáziadús, saját anyagokat teremtünk.
Alig maradt emberük, aki ki merne állni a nyilvánosság elé. Itt egy vadászkastély, ott egy helikopter, az se lenne csoda, ha előkerülne a rotorral és géppuskákkal felszerelt repülő vadászkastély. Magyarázat nincs, amelyik megpróbálkozik vele, az folyton belesül, és csak még mélyebbre kaparja magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.