NÉHÁNY ÉVTIZED ALATT KIÜRÜLHET A MAGYAR VIDÉK

MÉRCE
Szerző: ORBÁN ATTILA
2018.09.27.

A 2001-es és 2011-es népszámlálás között Budapestet és egy-két nagyobb várost leszámítva mindenütt stagnált vagy csökkent a települések lélekszáma. A vidéki települések elnéptelenedése nemcsak hazánk problémája, hanem egész régiónké. A XIX. század derekán kezdődött urbanizációs kísérlet – értelemszerűen – a kistelepülések elnéptelenedéséhez, kiürüléséhez vezetett.

A városok a jelenkori élet központjai, hiszen a mindennapi életünket kielégítő munkahelyi, kulturális és szórakozási előnyökkel rendelkeznek. A város-vidék viszonyrendszerben sokszor lecsapódik mindaz, amit globálisan a centrum-periféria-félperifériaként ismerünk, hiszen a nagyvárosok (különösen a nyugaton is ismert metropoliszok) akarva-akaratlanul a vidéket emberi és természeti nyersanyagforrásként, ha úgy tetszik, gyarmatként, kizsákmányolható lehetőségként kezelik. Ennek a magyar vonatkozásával Nemes Nagy József foglalkozott, aki a főváros-vidék különbségekből vezette ezt le, és négy területet különített el:

- Központi magot – gazdasági centrum a földrajzi centrumban – Budapest és környéke
Belső perifériákat – gazdasági periféria a földrajzi centrumban – elsősorban a Közép-Tiszavidék környéke

- Dinamikus peremeket – gazdasági centrum a földrajzi periférián – osztrák-szlovén és a nyugat-szlovák határmente

- Külső perifériákat – gazdasági periféria a földrajzi periférián – kelet-szlovák, ukrán, román határ mentén

Véleménye szerint Budapest volt az egyetlen olyan magyar település, amely be tudott kapcsolódni az európai városversenybe, amely egyedül képes volt az ehhez megkerülhetetlen technikai innovációra...

ITT OLVASHATÓ