A KARÁCSONYFA VAGY A TÚLÓRA ÁRNYÉKÁBAN?

MÉRCE
Szerző: VOMS
2019.01.08.

...Proli családból származom. Panelproli családból (ahogy ott fent mondják). Panelban nőttem fel. Kevesebb mint 50 m2-en, a testvéremmel egy szobán osztozva. A panelhez hozzátartozik, hogy az akkori CSOK segítségével vették szüleim, ezért születtem meg én is. Bár utólag kiderült, hogy nem annyira érte meg, de ez most egy másik történet.

Apám több, mint három évtizedet melózott egy gyárban, olykor három műszakban. Szakszervezeti vezető is volt, így gyerekként végig követhettem, ahogy a rendszerváltás után szépen leépítették a mindenkori kormányok a szakszervezeteket.

Emlékszem milyen megterhelő időszakok voltak azok, amikor a kollektív szerződéseket tárgyalták. Gyerekként nem sokat értettem belőle, csak azt vettem észre, hogy apám feszült, és ez bizony a családra is rátelepült. Anyám sokminden volt az évek alatt. Irodai dolgozótól kezdve, a három műszakban gyárban dolgozó munkáson át vállalkozóig sokminden.

Szüleim egész életükben gürcöltek. Elhitték, hogy ha keményen, még többet dolgoznak, akkor minden jobb lesz számukra. Nem egy karácsonyra emlékszem, ahol apám munkából esett be, esetleg oda ment a karácsonyfa mellől.

Akkor még nem tudtam, hogy ennek nagy ára van, egyszerűen elfogadtam gyerekként, hogy ez így megy. Anyámmal kapcsolatban leginkább a vállalkozói évekre emlékszem. Minden nap reggel négykor kelt és este hat után esett haza hulla fáradtan. Még 24-én is dolgozott. Amikor meg nem, akkor aludt. Így kergették szüleim azt az álmot, amit elhitettek velük, miszerint ha többet dolgoznak, többet is keresnek, és az majd milyen jó lesz. De ennek nagy ára volt.

Tagadhatatlan, hogy szüleim éjt nappallá tevő gürcölésének köszönhetően kitaníttattak minket testvéremmel, hogy egy szép kertes házat vehettek maguknak, ahol élhetnék vígan nyugdíjas életüket. De sajnos nem teszik, nem tehetik. Az állandó munka, a három műszak és a túlórák árát most kell megfizetniük. Most kell megfizetniük nekik is, és a család többi tagjának is. Nekem például azzal, hogy egyedül töltöm a karácsonyt. Hogy miért? Mert a rettenetesen sok munka, a robot, a ki nem pihent túlórák szétszedték a családot, és tönkretették az egészségüket.

Állandó volt a fáradtság, a feszültség, így egymásra és a gyerekekre nem jutott idő a szülők részéről. Nem volt már energia arra, hogy megértsék és foglalkozzanak azzal, mi zajlik le a gyerekekben. Nem volt energia arra, hogy együtt legyen a család. Állandóak voltak a viták, a veszekedések, még karácsonykor is, sőt. Az ajándékok kiüresedtek, az egész ünnep csak feszültség volt. Ezért is utáltam meg ezt az egészet.

A családtagok eltávolodtak egymástól és ennek egyenes következménye, hogy a kapcsolattartás pár perces kötelező telefonokra szűkült. Testvérem egészen a tengerentúlig menekült ebből a családi légkörből, szökő évente egyszer, ha hazajön...

ITT OLVASHATÓ