A MEGÉLHETÉS NEM LEHET ERKÖLCSI KÉRDÉS

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Enikő
2019.01.07.

Enikő tanár volt Magyarországon, most pedig Ausztriában él és dolgozik. Arra a felvetésre reagálva írt, hogy mi lenne az az összeg, amiért visszaköltözne Magyarországra, de leveléből egy olyan kép rajzolódik ki, amiből kiderül, hogy mindez nem csupán (vagy nem elsősorban) pénzkérdés. Írása rövid, de szerintem megér egy posztot.

„Úgy szeretném, hogy egyszer ez a kérdés komoly legyen. :) Tanító néni vagyok, fél éve élek Grazban. Hihetetlen lelki válság volt a felmondás, de akármennyire szerettem az osztályomat, a megélhetés nem lehet erkölcsi kérdés.

Ennek az oktatási rendszernek az elszenvedője és később a szenvedtetője lettem.

Tanultam, hogy tanítsak, de így hogyan? Nem csak az oktatási rendszerrel van baj, nem csak a tanári presztízzsel, hanem az odáig vezető úttal is.

Huszonéves fiatalok kerülnek a pályára 104 000 Ft-os fizetéssel és a saját hibánk hogy későn vállalunk gyermeket? Vagy szüljek a szüleimnek?

Egy évnyi munkaviszony után jár a fizetés 75%-a. Ebből tartson fent egy szülő lakást és biztosítson egy újszülött számára élhető környezetet?

Hülye lennék hazamenni, mikor itt a minimálbér 400.000 Ft. Nem a keresetem, a minimálbér. Persze egy harminc feletti első gyerekes anyukát meg már kinéznek maguk közül az emberek.

Komolyan el kellene gondolkodni, hogy hova tart így ez az ország...

A történetemhez az is hozzátartozik, hogy közben 120 ezer Ft-ra emelkedett a fizetésem és nem azért, mert valaki észhez kapott, hogy egy diplomás napi 12 órát dolgozó pedagógus nehogy már 104 ezret keressen.

Valójában azért, mert a minimálbér emelkedett. Így a felmondásom előtt pontosan annyit kerestem, mint az iskolában dolgozó takarítók, de kevesebbet, mint a konyhán dolgozók.

Ha otthon maradtam volna, felmerült bennem az a gondolat is, hogy felmondok és felvetetem magam takarítónak... kevesebb a felelősség.

Szerintem a kérdés is komolytalan sajnos. Hazamegyek, ha megbecsülnek!”

...

ITT OLVASHATÓ