ONKOTURIZMUS KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN: KIRÁNDULÁS ÉLET ÉS HALÁL KÖZÖTT A ROMÁN-MAGYAR HATÁRON

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: Átlátszó
2019.01.07.

Nő a nemzetközi hálózatban működő onkológiai magánklinikák száma, forgalma: Románia a kelet-közép-európai paradicsoma ezeknek az intézeteknek. A magánklinikák egy része ösztönzi a nemzetközi betegforgalmat, a fizetőképes betegek külföldi kezelését Törökországtól Nyugat-Európáig, egyúttal forrásokat szívnak el a közegészségügyi intézményektől. Miközben Magyarországon és Romániában nőnek a közellátásban onkológiai fejlesztésre fordított uniós támogatási összegek, egyre nagyobb a gyógyulási esélyegyenlőtlenség a térségben. Magyar-román viszonylatban a kiskapuk kihasználásnak különböző formái jelennek meg: errefelé keresnek gyógyulást a kevésbé tehetős, de esetenként jó kapcsolatokkal rendelkező betegek.

„Magyarország az orvosi kezelések eldorádója” – román állampolgárok tízezrei mennek külföldre kivizsgálásra, kezelésre, hírelte öt éve a romániai sajtó, azt állítva, hogy különösen a magyarországi onkológiai ellátás iránt van kereslet, mert a romániai átlagos paraszolvencia feléért akár világhírű orvosok kezelését lehet igénybe venni.

A betegvándorlás megindulását segítette, hogy 2011-ben megszületett az az uniós irányelv, amely alapján az unió állampolgárainak minden tagállamban joga van igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, úgy, hogy a költségeket vagy azok egy részét az ellátást nyújtó államnak a beteg saját állami egészségbiztosítója megtéríti.

„Inkább Magyarországon, mint a román magánellátásban” – ezzel a mottóval indultak a direktíva megjelenése után a reklámkampányok. Ebben az időszakban különböző határmenti együttműködések is születtek, többek között Temesvár és Szeged, Nagyvárad és Debrecen között a térségbeli betegek ellátására.

Romániában a közegészségügyben biztosított onkológiai ellátás elmaradott volt, fejlesztésre szorult, Magyarországon viszont már akkor is túlterhelt volt a rendszer, ami ma is komoly kapacitásproblémákkal küszködik: a nyilvános várólisták alapján van olyan beteg, aki az Országos Onkológiai Intézetben 2020. januári időpontot kapott CT-vizsgálatra; de ugyanitt egy rosszindulatú nőgyógyászati daganat műtétéjére is két hónapot kell várni.

A betegexodus tehát a két nem megfelelően működő rendszer között kereste és keresi a kiskapukat. Mindeközben a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés, az egészségügyi esélyegyenlőség terén Magyarországon is nőttek a területi és a jövedelmi helyzet szerinti különbségek: a fejlettebb magyarországi régiókban és a felső 60 százaléknál javuló tendenciát látni, a az alacsonyabb jövedelműek és a hátrányos térségek esetében viszont látványos a romlás.

A román-magyar határon való átjutás, és a magyarországi ellátórendszerbe való bekerülés gyakran csak attól függ, ki milyen gyorsan és könnyen szerez magyar társadalombiztosítási jogosultságot, azaz „TAJ-számot”. Drámai helyzetekben viszont nincs idő várni: egy hónapra ígértek diagnózist Bukarestben annak az öt éves erdélyi gyereknek, akit életveszélyes állapotban, negyedik stádiumú daganattal szállítottak az egyik legnagyobb román állami központba, a Marie Curie kórházba. Ha nincs nemzetközi szakmai összefogás, és a gyerek nem kerül napokon belül Budapestre, állítják a szülei, meghal, mielőtt Bukarestben diagnosztizálják...

ITT OLVASHATÓ