Szerző: GERGELY MÁRTON, NAGY GÁBOR
2019.01.05.
A nemzetközi porondon és Magyarországon is az erőpolitizálás ideje jött el. A konfliktusokat nem megoldani, hanem élezni próbálják mindenütt. Ezt a gyúanyagot pedig még veszélyesebbé teszi a globális gazdaság bizonytalansága.Aki azt hitte, a tavalyi magyar parlamenti választások eredményeképpen a NER a hatékony és hangtalan kormányzás évtizedei elé néz, az meglepődve figyelhette a rabszolgatörvénynek nevezett munkaerőpiaci szabályozás miatt kialakult hangos tiltakozást. Orbán Viktor számára mindig az biztosította a győzelmet, ha el tudta hitetni magáról és a pártjáról, hogy övék az egyetlen elitellenes mozgalom. Ők azok, akik a kisemberért harcolnak a hatalmasok ellen. Most azonban az ellenzéknek is lenne egy párhuzamos valósága, amelyben ők azok, akik a gyárakban halálra dolgoztatott magyarokért harcolnak a Vár luxusába költöző kormányfő ellen.
Elmesélésre érdemes történet lenne, kérdés, hogy ellenzék van-e hozzá. A decemberi tüntetések épp azért húzódnak át januárra, mert számos párt megannyi performance-szal igyekszik kihasználni a felfedezni vélt felhajtóerőt. És ez gyengíti is az utcai mozgalmat: túl sokan szeretnének belőle profitálni. A kormány sokáig kivárásra játszott, de ha januárban sem szűnnek a tiltakozások, akkor döntenie kell, mit lép. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közlése szerint mérlegelik egy békemenet megtartását. Ilyen erődemonstrációt pedig külső veszélyre hivatkozva szoktak tartani. Tényleg menetelni fognak Szél Bernadett és Kunhalmi Ágnes székházfoglalása vagy Szabó Tímea fütyülése ellen? A kormány dilemmája könnyen átélhető. Ha odacsap, azzal akár meg is emelheti az eddigi tiltakozások tétjét. Ha viszont tétlen marad, azzal frusztrálja a Fidesz-választók sallert és kokit követelő kemény magját, és egyre szemtelenebb provokációkra készteti a politikai ellenfelet. Egyelőre nehéz megmondani, hogy ez a meccs mikor fullad ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.