HA LÉTEZNÉNEK MINIMUMOK, AMELYEKBEN NINCSEN VITA…

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2019.04.10.

...Amivel ma kezdeni szeretném, az viszont nem egyszerűen a becstelenség egyik cseppje a NER végtelen korrupciójának tengerében. Még mielőtt valaki le akarná rúgni a vesémet, erre is kitérek, és nem zárójelben: elítélem azt, hogy Fidesz-szimpatizánsokat azért verjenek meg, mert Fidesz-szimpatizánsok. Ahogyan az Miskolcon történt. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy dühös férfi ököllel esik neki egy nőnek, akár Fidesz-szimpatizáns, akár nem. Az áldozatot sem fogom hibáztatni, bár az nagy divat a kereszténykonzervatív oldalon, és nem csak azóta, mióta Terike átesett a vak komondoron. Azt viszont ennek ellenére bátorkodom megjegyezni ezredszer is, hogy a viszkető tenyerek politikájának, az évek óta folytatólagosan és szervezetten elkövetett uszításnak és hergelésnek áldozatai lesznek. Minden oldalon. Már most is vannak.

Kanyarogjak szépen vissza az eredeti mondanivalómhoz. Az könnyen meglehet, hogy a magyar családok/háztartások vagyona 27 millió forint volt 2017 végén, a dollármilliomos gáz- és disznószerelő, valamint a hasonszőrű NER-oligarchák ne vegyék magukra. Az, hogy a lakosság leggazdagabb egytizedénél van a magyar összvagyon 60 százaléka, továbbá az, hogy az ország leggazdagabb 1 százaléka birtokolja az összvagyon 25 százalékát, csak annyit jelent, hogy a középosztály helyett a gazdagok lettek az elmúlt néhány év nyertesei. Még szerencse, hogy a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel, ha tudná, biztosan nem hagyná. Ami a legszegényebb 10%-ot illeti, ők léptek egyet előre. Pénzük nem nagyon lett, de az eladósodottságuk valamelyest csökkent.

Mielőtt elkezdene bezzegezni és mellet döngetni az arra kijelölt propagandaegység: a végeken, a nem létező migránsoktól megvédett büszke és öntudatos magyar sztyeppén, a százmilliárdos luxusvagyonok árnyékában nem egyszerűen virágzik a nyomorúság, de nem ritkán meg is alázzák a rászorulókat. Nem tudok annál súlyosabb példát hozni a morális lealjasodásra, mint azt a gyalázatot, amit egy alföldi falu fideszes polgármestere művelt egy gyermekét egyedül nevelő asszonnyal. Nem tudom szavakba önteni az undoromat; ez az a fajta megaláztatás, amit soha senki nem érdemelne. Kezdem azt hinni, hogy a Fideszben biztosan van valamiféle emberi hulladéksági teszt, amit ki kell tölteni és megfelelő szinten kell teljesíteni ahhoz, hogy valaki tagja lehessen a szektának, és elinduljon az önmegvalósítás útján. Valakit egyszerűen csak átverni, önmagában is gyomorforgató. Valakit átverni és emberi – jelen esetben női – mivoltában porig alázni, ahogyan ebben az élet írta valóságos történetben olvasható, az a bűncselekmény, amiért minden büntetés enyhének tűnik. A féloldali igazságérzettel rendelkező vérkeresztényeknek üzenem, hogy ha az az emberszerű polgármester nem fideszes lenne, akkor is küzdenék a hányingerrel.

Ez az a helyzet és az elvi kérdés, amiből soha nem lett volna szabad engedni. Soha senkinek. Soha senkinek nem lett volna szabad elhinni, hogy ez egy háború, és az ember minőségét az adja, hogy hova nyomja az X-et, mert aszerint tekinthető jó vagy rossz embernek, hogy kit utál harsányabban, mint a másik. Alföldi Róbert, akit még tavaly novemberben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes közgyűlésén a mozgókép- és színházművészeti osztályának rendes tagjává választotta, és aki székfoglaló beszédét két napja tartotta a Magyar Tudományos Akadémián, azt mondta a többi mellett:

"… függetlenül attól, hogy ki milyen Istenben hisz, ki milyen filozófia szerint éli, vagy szeretné élni az életét, függetlenül attól, hogy a magyar történelem mely viharos epizódja mászott bele egy család életébe, és nyomorította meg évtizedekre, létezniük kell minimumoknak, amiben nem lehet vita. Ahol nincs kérdés."

Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy ebben a küzdelemben nagyon sokan alulmaradtunk. Sajnos nem hiszem, hogy még léteznek olyan minimumok, amelyekben mindenki egyetért. Ha ez így lenne, akkor az elmúlt kilenc év egyszerűen nem történhetett volna meg. Vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan megtörtént. Akkor a papíron nem létező gipszfaragó és vitrines zseni (mellékállásban nyugdíjasokat hasbarugdosó hazafi) most nem hírügynökséget gründolna Londonban, hogy Orbán bevándorlás- és mainstream-kritikus, politikai korrektséget és tisztességet levedlett álhír- és gyűlölet szócsöve lehessen Európában. Akkor egy aluliskolázott gázszerelő és a haverja nem birtokolhatná az MKB több, mint 90%-át, akkor ugyannek az alaknak nem lenne tőzsdei óriáscége, amely most éppen közel 25 milliárdos profitot zsebelt be. Akkor a CEU-tól az MTA-ig sem vezetett volna semmiféle út, mert fel sem merült volna, hogy egy oktatási intézményt, vagy a tudományosság fellegvárát politikai alapon szét lehet barmolni. És akkor végképp nem fordulhatna elő, hogy mindezek és a felsorolhatatlan disznóságok kilenc éve után két és fél millió ember még mindig a Fidesz-KDNP-t támogatja.

Ha léteznének minimumok, amelyekben nincsen vita, akkor a világ civilizált fele nem megérteni próbálná Orbánt, hanem tudomásul venné, hogy mindaz, amit lát, az a lehető legsúlyosabb bizonyítéka annak, hogy valójában kicsoda ez az ember...

ITT OLVASHATÓ