Szerző: Határátkelő / Steve
2019.04.30.
„Volt egy idő, nem is olyan régen, amikor munkám révén sokat utaztam. Egy építész/gépész/elektromos tervezőirodának dolgoztam.
Az én feladatom volt a már megtervezett és épülőfélben levő projektek dajkálása, majd azok üzembe helyezése. Minden projekten általában kéthetente vannak magas szintű találkozók, ahol a tulaj (vagy annak képviselője), a vállalkozó embere, (aki az építkezésért felelős), és a tervező (a mi cégünk) képviselője van jelen.
A találkozó előtt az építkezést illett végigjárnom. Később a dolgokat megbeszéltük. Az értekezlet menete sablonos, végigmegyünk az előző találkozó jegyzőkönyvének pontjain. Ki mit intézett azok közül, ami rá volt bízva? Ez után jön a „new business” azaz újabb ügyek/problémák. Néha vannak meghívott vendégek, például a tűzoltóságtól, a várostól, gyártóktól, stb.
Elég stresszes, nem kell mondanom, hogy mindenkinek, megvan a saját érdeke: a tulaj nem akar többlet költséget és a befejezést határidőre akarja, a vállalkozó minél több extra munkát akar, amiért külön számlázna.
Ez-az szerinte nem volt bemutatva (vagy nem jól volt bemutatva) a mi terveinken, nekem meg azt kellett bebizonyítanom, ha lehet, hogy igenis jól/tisztán volt mutatva a rajzokon és a dokumentációban. Sokszor ezt nem lehet, hibáztunk. Az ilyesmit nem szabad az embernek magára venni, ilyesmi előfordul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.