Szerző: MARKÓ BEÁTA
2019.04.09.
Évtizedekkel ezelőtt a világon egyedülálló szisztémát és innovációt vezettek be, ami a hálapénz – paraszolvencia – gyönyörű elnevezést kapta. Nem nagyon kell magyaráznunk a jelentését, aki Magyarországon él, pontosan tudja, hogy az orvos iránt érzett háláját egy, a lehetőségeihez mérten minél tömöttebb borítékkal kell kifejeznie. Újdonság, mondhatnánk, az innováció innovációja, hogy manapság már előre hálát várnak a betegtől. (Igazuk is van, hátha nem éli túl a gyógykezelést, az ápolást…, és ki szeret feleslegesen kockáztatni?)
A Nemzeti Eutanázia Rendszere amilyen fokozott tempóban építi a stadionokat, olyan fokozott tempóban építi le a nemzeti egészségügyi rendszert. A hatékony működésre számtalan példát tudnánk hozni. Van olyan kórház, ahol a takarékosság jegyében a százéves, 6 méter belmagasságú épületet télen, – ha véletlenül működik a fűtés – úgy fűtik, mint a szaunát, ezért tárva-nyitva minden ablak, viszont a betegek friss kereszthuzatban gyógyulhatnak. A fűtés költségeit a liften hozzák be, ami kizárólag a személyzet számára létezik. Betegnek, látogatónak gyalog kell caplatnia fel-le a több emelet magas épületben. Viszont az egyetlen teherhordó lift kihasználtságába igazán nem köthetünk bele – hosszúkás fém tepsikbe helyezve, abban szállítják a gyógykezelés kálóját, akárcsak az ebédnek nevezett, emberi táplálkozásra alkalmatlan matériát.
A Nemzeti Eutanázia Rendszere sokat tesz a kórházi várólisták csökkentéséért is, s ugyan még mindig erős fájdalmak között vergődve, szinte mozgásképtelenségre ítélve két évet kell várni egy csípőprotézis műtétre, viszont egy kardiológiai időpontra alig 50 nap után be lehet kerülni. Ennek megvan az az előnye is, hogy az infarktus ennél sokkal eredményesebben és gyorsabban képes végezni az emberrel, s az ő esetükben nyugdíjat sem kell fizetni, ami jótékony hatással van az államháztartás számaira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.