Szerző: GÁL MÁRIA
2019.06.26.
Az eszme a legveszélyesebb fegyver. Nem lehet egykönnyen megsemmisíteni, terjedését intelligens szögesdrót kerítésekkel megakadályozni, legfeljebb lassítani ideig-óráig. Ha elindul, olyan, mint a lavina, feltartóztathatatlan, nem véletlenül ettől tartanak leginkább mindenféle diktátorok és népvezérek. A történelem is ezt igazolja – nem lehet lezárni egyetlen országhatárt sem a változás elől. És nem kell a reformációig visszatekintenünk, elég, ha csak az 1989-es rendszerváltásokra vagy a 2011-es arab tavaszra gondolunk. 1989 végén, amikor a vasfüggöny mögötti dominó dőlni kezdett, hiába volt szinte hermeneutikusan elszigetelve Nicolae Ceausescu Romániája, kivédeni nem tudta a változást. Az arab tavaszt egyes országokban megállították, de tegyük hozzá – ideig-óráig. A gazdasági-pénzügyi világválság sem torpant meg egyetlen nemzetállami határnál sem, mint ahogy a nyomában szárba szökkent populista, szélsőséges mozgalmak sem. Napjainkban, régiónkban új szelek fújnak, a normalitás iránti igény szele. Amolyan csöndes forradalom, fokozatos rendszerváltás-féle indult el az egykori vasfüggöny mögötti országokban, ahol a lakosság már belekóstolt a szabadságba, demokráciába, de az utóbbi időben azzal szembesült, hogy épp ezt akarják visszavenni tőle.
A fennálló politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenség mondhatni általános európai jelenség, ennek eredményei az estabilishment ellenes új mozgalmak, pártok, amelyek helyenként az élre is tudtak törni, mint például a Sziríza Görögországban vagy az Ötcsillag Mozgalom Olaszországban, vagy a La République En Marche! Franciaországban, de jelentős tényező például a spanyol Podemos vagy Ciudadanos is. Ezeket azonban nem valamiféle diktatúra vagy az afelé irányuló hatalom iránti lázadás szülte, Kelet-Közép-Európa új politikai erői viszont egyértelműen a különböző mértékben veszélyeztetett demokratikus jogállam védelmében születtek és léptek színre több-kevesebb sikerrel.
Térségünkben Szerbia hatalmi berendezkedése hasonlít leginkább Magyarországéhoz. A kormányzó Szerb Haladó Párt ugyanúgy egyetlen személyre, Alekszander Vucicra épül, mint Orbán Viktorra a Fidesz. A szerb elnök pedig egyértelműen az orbáni mintát követi. Ellene tavaly decemberben indult egy civil mozgalomra építő, az „Egy az ötmillióból” elnevezésű tiltakozássorozat. Közvetlen kiváltó oka egy ellenzéki politikus elleni támadás volt, de a hétvégeken utcára vonuló tüntetők a média hatalmi bekebelezésének és a „mindenre kiterjedő diktatúra” megállítását követelik. A civilekkel együtt az ellenzéki pártok is részt vesznek a tiltakozásokban, ám egyelőre eredményt nem tudnak felmutatni.
Ukrajnában két látványos színes forradalom (az utolsó, a Majdan véres is) sem tudott káoszmentes, valódi jogállamot teremteni, az ország az oligarchák és a korrupció fogságában vergődik. Ám ezúttal egy másfajta forradalom indult keleti szomszédunknál. Volodimir Zelenszkij humorista elnökválasztási győzelme, új pártjának, a Nép Szolgájának körvonalazódó parlamenti választási győzelme viszont már abba a civil lázadássorozatba illeszkedik, amely eddig Szlovákiában tűnik legeredményesebbnek és Csehországban is egyre erőteljesebben lép színre.
Romániában sokkal zavarosabb a helyzet, de a változás, és főképp a változás igénye tagadhatatlanul jelen van. A 2016 decembere óta regnáló szociáldemokrata – szociálliberális kormány, a PSD –ALDE koalíció ellen 2017 februárjától kezdődően szinte folyamatosak a kisebb-nagyobb tüntetések a korrupció és az igazságszolgáltatási törvénymódosítások miatt. A politikai káosz állandósult, a nagyobbik kormánypárt, a PSD két saját miniszterelnökét és kormányát buktatta meg. A tömegmozgalom nem járt eddig azonnali sikerrel, de az EP-választás azt mutatta, mégsem volt hiábavaló. Az ellenzéki liberálisok (PNL) megnyerték a választást, a magyar Momentumként is emlegetett új párt, a Mentsétek meg Romániát (USR) csupán 22,50 -22,36 százalék arányban maradt le a PSD mögött. Az illiberális orbáni modellel is kacérkodó PSD elnök, Liviu Dragnea bebörtönzése (az EP-választás másnapján) tovább gyengítette a kormánypártot és előrevetíti annak választási vereségét. De ugyanakkor azt is, hogy amennyiben a jelenlegi trend folytatódik, akkor jövőre Romániában is egy új, civil mozgalmi alapú párt kerülhet hatalomra, hogy 30 évvel a véres rendszerváltás után ezúttal az urnáknál lehet megállítani a lopakodó diktatúrát.
Csehországban nem minden az, aminek látszik:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.