Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.06.08.
A levél írója a Zánka Erzsébet Táborok üzemeltetőjének egykori vezetője, akinek e pozícióból történő leváltására azt követően került sor, hogy a 24. hu, megírta: a Zánka melletti faluban, Monoszlón, napi száztízezer forintért bérelt magának úszómedencés házat, s onnan járt be dolgozni Zánkára. A hír nemcsak az összeg miatt verte ki a biztosítékot, hanem azért is, mivel a tábor területén egy minden igényt kielégítő lakóépület áll a mindenkori főigazgató rendelkezésére. Leváltása után, nevezett „érdemei elismeréseképpen” elnyerte annak az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának az elnöki pozícióját, amelyik időközben megkapta a magyar államtól, ingyenesen és illetékmentesen a gyermeküdültetés céljait szolgáló tábor vagyonának tulajdonjogát. [A tábor a Balaton partján, a rajta lévő épületekkel és a mólóval sokszorosát éri annak a sukorói állami teleknek, amelynek egy másik, magánkézben lévő ingatlannal történő cseréjével, ha a cserét végrehajtják az államot a Kúria álláspontja szerint valamivel több, mint egymilliárd forint kár érte volna. Hűtlen kezelés kísérlete miatt az állami vagyonkezelő egykori vezetőit a Kúria több év végrehajtható börtönre ítélte.] A terület, amelynek ügyében a levél született, az egykori zánkai Úttörőtábor területe. Cséri Lajos hazánk elismert szobrászművésze, akinek több szobra is áll a tábor területén, a főépület főbejárata és az alapítvány által bezárt középiskola épülete előtt. Az utolsó név, amely még ismeretlen lehet az olvasóknak: dr. Nádházi Lajosé, a Balatoni Úttörőváros 1972-1984. közötti időszakának főigazgatója. Tisztelői szerint tudós gondolkodó, a gyermekmozgalom teoretikusa és gyakorlati megvalósítója volt. Emléktábláját 2010. VI. 12-én avatták fel a Zánkai Ifjúsági Centrum főépülete előtti parkban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.