ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA?

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.07.20. 

Minden ellenkező állítás ellenére Magyarországra ismét ráköszöntött az elnyomás korszaka! Diktatúrában élünk, akkor is, ha összeül egy testület, amely a Parlament névre hallgat. Ez a testület azonban nem több egy lepelnél, annak eltakarására, hogy az országot egyetlen személy irányítja, aki ukázait törvénynek álcázva közli az alattvalókkal. Akinek kételyei lennének, elolvashatja e testület és bizottságai ülésein készült jegyzőkönyveket, amelyből megállapítható, hogy minden kormányzati beterjesztés vita nélkül, s ha a beterjesztő kéri, kevesebb, mint egy nap alatt elfogadásra kerül. Elolvasható az is, hogy minden ellenzéki előterjesztés vita és megtárgyalás nélkül a kukában landolt. Akinek kételyei lennének, gondolja végig, a miniszterelnök-pártelnök által a Sándor-palotába ültetett, köztársasági elnöki címmel felruházottak, hány alkalommal tagadták meg az eléjük terjesztett iromány kézjegyükkel történő szentesítését? Akinek kételyei lennének, gondolja végig, hogy a miniszterelnök-pártelnök által kineveztetett alkotmánybíróságnak elkeresztelt testület, hány alkalommal mondta ki, a kihirdetett ukáz alkalmazhatatlan?

A hatalom immár tizedik éve lábbal tiporja az itt élők emberi méltóságát, alapvető jogait. Rátelepedik életükre. Beleszól ügyes-bajos dolgaikba. A hatalom jól tudja, a jövő záloga az ifjúság, s miután övé a jelen és a jövő, jogában áll eldönteni az itt született gyermekek sorsát. Jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nem jár a szülői szeretet. Nem segítséget nyújt ezért a gyermek neveltetéshez szükséges körülmények kialakításához, hanem a rossz lakáshelyzetre hivatkozással kiemeli a gyermeket az anyai ölelésből és „államosítja”. A hatalom úgy gondolja jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga a tisztességes megélhetéshez, Tíz éve nem emeli a családi pótlékot, mivel ez ellentétes a munkaalapú társadalom elvével. A hatalom úgy gondolja jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga tanulni. Leszállítja a tankötelezettség idejét tizenhat éves korra. Iskola helyett várja a közmunka a fiatalokat. Ezeknél a családoknál eddig tart a családvédelmi akcióterv. Ezek a családok védtelenek. Ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. A társadalom peremén tengődnek. Esélyük sincs a felemelkedéshez.

Ez a hatalom magabiztos. Eddig az elesettekbe, a védekezésre képtelenekbe, a szegényekbe, a rokkantakba, a sérültekbe, a fogyatékosokba, a más országból érkező segítségre szorulókba rúgott bele, ahol csak tudott. Most lépett egyet. A hatalomgyakorlás új vonásaként kiosztott néhány kokit a középosztályhoz tartozók részére is. Érezniük kell nincs kibúvó. Ennek az államnak valóban első a gyermek. Olyanná, azzá kell válnia, amilyennek a hatalom akarja. Megszületett az új direktíva. A jövőben minden gyermeknek – az eddigi ötéves kor helyett – négyévesen óvodába kell lépnie. A jövőben minden gyermeknek, aki adott év augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét, iskolába kell iratkoznia. Nincs többé iskolaérettség. Nincs többé rugalmas iskolakezdés. A jövőben minden gyermeknek be is kell ülnie az iskolapadba. Nincs többé magántanulói jogviszony. A jövőben minden iskolában az állami tananyagot kell oktatni. Nincs többé alternatív iskola. A hatalom kegyes, a tantervtől harminc százalékban el lehet térni.

A szülők válaszúthoz érkeztek. A lehetőségek adottak, belenyugvás a jogtiprásba, vagy harcolni a szülői jogokért:...

ITT OLVASHATÓ