FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORN ANNA
2019.09.23.

Magyarországon évek óta azt nyomja a NER propaganda, a pártállamkormány megrendelésére, mekkora migránsveszély fenyegeti az országot, és ennek oltárán sok milliárd adóforintot, több ezer rendőri és egyéb biztonsági erőt tartanak készenlétben a déli határon a csodás kerítés mellett. Az agymosás következtében azt is sikerült elérni, hogy a népek már azt is elhiszik, hogy nem csak a keresztény kultúrát, annak bölcsőjét, vagyis hazánkat (???) akarják leigázni a gaz más hitűek, hanem ha bejuthatnak az országba, nagymamákat fognak megerőszakolni, kisgyerekeket késsel-villával felzabálni, kutakat mérgezni, és terrorcselekmények sorozatával bosszút állni nemzetünkön. Vagy bármi egyéb horror következhet abból, ha egy nyomorult – mondjuk szíriai – menekült az országban várhatná ki, tovább engedik-e az EU bármelyik országában élő rokonához.

Vannak józan országok is az Unión belül, ahol a valós problémát nem a gyűlölet további gerjesztésére használják, hanem azon munkálkodnak, hogy megoldást találjanak a sokszor nagyon nehéz helyzetekre. Salvini pajtás eltüntetését a menekültek környékéről olyan nagyszerű eredménynek látom a cifrásan összetett olasz politikában, hogy le a kalappal. Még rúgkapál, fog is, a hatalommániások már csak ilyenek.

Hála Istennek, történnek sokkal fontosabb dolgok is. Nem tehetek róla, elfogult vagyok, sok éve ebben a „műfajban” utazom, mármint menekültekkel foglalkozom, és bizton merem állítani, rengeteget tanultam ez idő alatt. Szenvedésről, csalásról, tehetetlenségről, emberségről és barbarizmusról is. Ezért nézzék el nekem, ha örülök minden jó hírnek, és ezt másokkal is igyekszem megosztani.

Túléltem néhány krízishelyzetet az elmúlt időszakban, amikor a Földközi-tengeren aratott az embercsempészek diadala, sok embert Európába juttatva, ezreket a tengerbe fullasztva lelkiismeretlenségük okán. Ezeknek a „segítőkészeknek” csak a saját zsebük, a menekültek közé becsempészett leendő drogárusok és egyéb üzletek számítanak. A tengerről érkezett menekültek esete egészen más, mint mondjuk a magyar határ környékén ma még kóborló pár szerencsétlené. Az utóbbiak a szárazföldön bóklásznak hetekig, esetleg hónapokig. Ennivalót lopnak – vagy fizetnek érte, gyümölcsöt szednek, ha éppen van mit, ők is kockáztatják az életüket –, de nincsenek kiszolgáltatva egy hajóskapitány kénye-kedvének, sem egy széteső félben lévő lélekvesztőnek, sem egy hajómotornak, amely programozottan leáll, miután nemzetközi vizekre juttatta a hajó fedélzetén lévő sok embert.

Sok nehéz helyzetben tapasztaltam azt, milyen bonyolult összehangolni a mentést. Az elsődleges minden esetben a lehető leggyorsabb segítség. Több ezer éves törvénye a tengereknek, hogy embereket nem hagyunk a vízbe veszni. Ez ilyen egyszerű. Ha ez megvolt, jön a betegek, a kiszáradtak, a sebesültek, stb. ellátása – tűzoltás, mert a mentőhajókon sem mindig elég az ivóvíz, az orvos, a kötszer, a takaró, vagy bármi, amire szükség lehet. Az egyik elhíresült hajóra legutóbb például a sokadik nap után hívtak olyan szakembereket, akik a lelkileg agyongyötört embereknek próbáltak segíteni, miután többen a vízbe ugrottak, így szabadulva meg az életüktől...

ITT OLVASHATÓ