MÁR JÓVAL A HAJLÉKTALANSÁGUK ELŐTT KIZUHANTAK A TÁRSADALOMBÓL

168 ÓRA
Szerző: CSERI PÉTER
2019.09.28.

Nem akartuk átírni senkinek a történetét, elfogadtuk úgy, ahogy az érintettek látják a saját sorsukat, még akkor is, ha netán túlzások, szépítések vagy hazugságok is szerepelnek benne – mondja a 168 Órának Kovács Vera szociálpolitikus, az Utcáról Lakásba Egyesület ügyvezető alelnöke, az Utak az erdőben című kötet szerzője. A napokban megjelenő kiadványban 22 olyan élettörténet olvasható, amely hajléktalan emberekkel rögzített mélyinterjúk alapján készült. A szerkesztett vallomásokból tragikus életutak bontakoznak ki, ám a megszólalók nem felmentést kérnek az olvasóktól, csak egy kis megértésre számítanak. A kötet nem korhatáros ugyan, de alaposan igénybe veszi a lelket.

– A hajléktalan emberek szinte soha nem kapnak nevet és arcot, az Utak az erdőben című könyvnek viszont épp ez az alapvetése. Miért?

– Az Utcáról Lakásba Egyesület aktivistái számos hajléktalan emberrel kerülnek kapcsolatba, és mindannyian nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ügyfeleink ne váljanak számunkra személytelenné…

– …ügyfeleik?

– A szociális szakmában is ügyfeleknek nevezzük a szolgáltatások igénybe vevőit.

 Természetesen nem így szólítjuk őket, hanem a nevükön, viszont a hivatalos dokumentumokban ezt a megnevezést használjuk, hogy ezzel is jelezzük: egyenrangúak, partnerek vagyunk. Visszatérve a kérdésére: ahogy a szervezeten belül fontosnak tartjuk, hogy arcot, nevet kapjanak azok a hajléktalan emberek, akikkel találkozunk, azt szerettük volna, hogy a könyv által másokhoz is közelebb hozzuk ezeket az egyéni sorsokat...

ITT OLVASHATÓ