Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.09.29.
Rosszul indult a Bizottság új elnöke, mert a magyar és a román jelölt akadállyá vált tervei valóra váltására. A Jogi Bizottság egészen példátlan módon megvétózta mind Trócsányit, mind Plumbot. Úgy tudni, hogy a román kormány hajlandó mást küldeni Brüsszelbe, de a kötekedő Orbánról az a hír járja, hogy kész felvenni a kesztyűt. Ugyanakkor az EP-képviselők dühösek, mert egy kisebb eljárási hiba miatt hétfőn újabb ülést kell tartaniuk a két politikus ügyében. Úgy vélik, ily módon arra akarják rászorítani őket, hogy vizsgálják felül véleményüket, nehogy konfliktus robbanjon ki a magyar kormányfővel. A zöld frakció egyik német tagja úgy nyilatkozott, hogy von der Leyen helyzete alighanem lényegesen meggyengül, ha azt ígérte Orbánnak, hogy átnyomja Trócsányit a jóváhagyási folyamaton. Az Európai Parlament ugyanis a végén el fogja utasítani a korrupt kiválasztottakat.
A populisták elvarázsolják a népet. Az emberek nem hallgatnak a politikai elit érveire és a populista vezérek manipulációjának engedelmes eszköze lesznek. Hűek maradnak a demagógokhoz, akik éppen az ő támogatásukkal jutnak hatalomra. De vajon miért hajtják önként a fejüket szolgaságba, amikor a néptribunusok nem akarják a javukat? Sok országban tapasztalni mostanában, hogy bizonyos vezetők monopolizálják a hatalmat és régi, tekintélyelvű módszerekhez nyúlnak vissza. Trump, Johnson, Erdogan, de nyugodtan idevehetjük Orbánt és Kaczynskit is, nos, ők valamennyien leplezetlenül élvezik a megszerzett hatalmat. A magyar kormányfő és a többiek a nyílt társadalmat protekcionista tekintélyuralommá változtatják. Korlátozzák a szabadságjogokat, megakadályozzák a versenyt. Valamennyien demokratikus úton vívták ki az uralmat, a nép nélkül nem volnának sehol. Ám jogkörüket a jogállam elleni támadásra használják fel. A saját érdekükben módosítják az „erőegyensúlyt”. Az igazságszolgáltatásnak, a sajtónak, a tudománynak, a gazdaságnak el kell fogadnia hatalmi monopóliumukat, vagy különben megnézhetik magukat. Mindez lopakodva történik, minden puccs vagy forradalom nélkül. Különösen látványosan megy végbe ez a folyamat az orbáni Magyarországon. A választási törvényeknek köszönhetően, a Fidesz 53 százalékkal kétharmadot szerzett. Utána a kormányfő egy sor jogi húzással a maga oldalára állította az igazságszolgáltatást. Uniformizálták a médiát is. Egyetemet és kutató intézeteket pateroltak ki. A nép azonban kitart. És ez csak egyetlen példa, milyen központosító mechanizmust alkalmaz a populista hatalom. Nem kell hozzá egypártrendszer. De azért a régi demokráciákban nagyobb ellenállásra képesek a jogállami intézmények. Johnsonnak idáig nem jött be, hogy a közvélemény segítségével a parlament ellenében kormányozzon. Az ilyen politikusok a jóléti állam révén bort, búzát és pénzt osztanak uralmuk bebiztosításra. De sajnos itt nem a demokrácia üzemzavaráról van szó, pedig a demokratikus populizmus a jogállam legnagyobb ellensége. Éppen azért, mert annak megbuktatására nem kell államcsínyhez folyamodnia. És nehezen lehet tőle megszabadulni. Ehhez egy középkori tudós, La Boéties, mai nyelven szólva polgári engedetlenséget javasol.
Trump és Johnson a nyíltan embergyűlölő, rasszista beszéddel megosztja a társadalmat – írja a brit PEN Klub elnöke, a Univesity College London jogászprofesszora. Philippe Sands szerint az ilyesmi korábban még elképzelhetetlen lett volna, ám mára már norma lett. A változás a Brexittel és az amerikai elnök megválasztásával következett be, hamar fellángoltak az indulatok az idegenek, a bevándorlók, a muszlimok és mások ellen. Így a magyaroknál és a lengyeleknél immár a túlhajtott nacionalizmus irányítja az országot. Nagy-Britanniában egyre több gyűlölet bűncselekményt követnek el. Amerikai és brit vezetők a lenézés és a megosztás nyelvét használják, hajtóerejük a kirekesztés. Az embereket két kategóriába sorolják: mi és ők. Az előbbi fehér és férfias, az utóbbiba a „mások” tartoznak. Bevándorlók, nők, melegek, muzulmánok, zsidók, stb. Itt nem arról van szó, hogy a mai Egyesült Királyság, vagy az USA a náci Németországra hajaz, de valami nagyon félrecsúszott. Az amerikai elnök és a brit kormányfő régi gondolatokat mond ki nyilvánosan. És ez sokak szemében igazolja ezeket az eszméket. De a nyelv mindent leleplez, írta egykor a náci propagandát elemezve egy üldözött professzor. Viszont ha bizonyos kifejezéseket elég sokszor és szenvedélyesen ismételgetnek, akkor abból új valóság jön létre. Mert a szavak kis adagokban méregként hatnak, a hatás csak egy idő után jelentkezik. Ahol nem parancsolnak megálljt neki, ott jön a háború és a tömeggyilkosság, lásd Jugoszlávia végét. Az ilyen rendszerek idővel összeomlanak saját ellenmondásaik és a külső nyomás súlya alatt. És akkor az emberek kinyilvánítják: soha többé, és valami újat építenek. A szólásszabadság azonban nem ér semmit, amikor a szavak gyűlöletet, erőszakot keltenek. A világ randa úton halad. Brit újságok bírákat a nép ellenségeinek kiáltanak ki és a politikusok nem lépnek közbe. Pedig roppant fontos, hogy ők miként beszélnek. Mondjuk ki egyértelműen: Johnson rasszista, aki arról ábrándozik, hogy visszatér egy elérhetetlen világba. De még mielőtt átfordulnának valami végzetesbe a dolgok, az alkotmányos rend és a jogállam védelmet nyújt. De csak akkor, ha tiszteletben tartjuk, hogy el kell ismerni mindenki méltóságát. Ennek pedig legfelül kell kezdődnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.