Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.01.25.
Januárban jelent meg az első éves adat 2019-ről: a KSH szerint tavaly az infláció 3,4 százalék volt nálunk. Na, ez az a szám, amit senki nem hisz el az országban – és nem alaptalanul. A publikált drágulási mérték ugyanis az átlagos fogyasztói áremelkedés mutatója – átlagos fogyasztó pedig nincs. Hús-vér, konkrét emberek vásárolnak, vesznek igénybe szolgáltatásokat – nagyon különböző arányokban, nagyon különböző piacokon. A vegetáriánusok fogyasztói kosarában például az élelmiszereken belül nagy súllyal szerepelnek a zöldségek és gyümölcsök, miközben a hivatal csak 15 százalékosra teszi arányukat az élelmiszer-fogyasztásban. A KSH elvont átlagembere rendre mindent vesz, használt személygépkocsitól színház- és mozijegyig, gyerekholmiktól lakberendezési tárgyakig stb. Ám sokan vannak, akiknek még jogosítványuk sincs, nem járnak színházba, moziba, nincs gyermekük, és nem akarják a lakásukat újabb bútorokkal, tárgyakkal bővíteni. S még számtalan példát sorolhatnánk az általános, képzett átlag és a konkrét egyén fogyasztásának különbözőségére.
Több vizsgálat is kimutatta, hogy az emberek magasabb inflációt érzékelnek a hivatalosan publikáltnál. Véleményüket mindennapi költekezésük alapján alakítják ki. Amit rendszeresen vásárolnak, annak emlékeznek a múltbeli, az összehasonlítás alapjául szolgáló árára. Ilyenek például az élelmiszerek. A kenyér, a hús, a tej, a tojás, a cigaretta, a sör drágulását vélelmezik általános inflációnak. Ha csak az élelmiszereket és az élvezeti cikkeket tekintjük – amelyeknek nagyjából tisztában vagyunk az áraival –, akkor nem alaptalan a 3,4 százalékos általános inflációban kételkedni, hiszen ezen termékcsoportok árszintje a hivatalosan kimutatott szerint is tavaly majdnem kétszer ekkora mértékben emelkedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.