Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2020.02.25.
- Tanárként és egy szociális modellprogram irányítójaként nap mint nap igazolva látja ezt az összefüggést, különösen azóta, hogy az új egyházi iskolák elkezdték lefölözni a jobb helyzetű családok gyerekeit.
- Azon viszont nem lepődött meg, hogy a kormány egyre nyíltabban kiáll az iskolai integráció ellen, szerinte mindig is az elkülönítés mellett voltak.
- Akkor miért vesz részt mégis a Belügyminisztérium által vezetett felzárkóztatási programban?
- L. Ritók Nórával vasárnap beszélgettünk, nem sokkal azután, hogy felszólalt a szabad bíróságokért és szabad Gyöngyöspatáért szervezett tüntetésen.
444: – Az utóbbi hetekben egyre határozottabban beszélnek arról a kormányban, hogy talán nem is olyan jó együtt tanítani a különböző hátterű gyerekeket. Hogy látja, ez most új dolog, egy konszenzus felrúgása, vagy eddig sem volt ebben megegyezés?
L. Ritók Nóra: – Mióta a minisztérium által létrehozott Antiszegregációs Kerekasztal tagjaként megismerhettem a döntéshozók gondolkodását, nincs kétségem afelől, hogy ők a különoktatás elkötelezettjei. Ezek a találkozók, amíg részt vettem rajtuk, megoldáskeresés helyett a szegregáció fogalmának értelmezésében merültek ki. Próbálták abba az irányba terelni a dolgot, hogy a szegregáció bizonyos esetekben elfogadható.
444: – Tehát semmi új nincs abban, hogy a 2003-ban megszüntetett felzárkóztató osztályok visszaállítását emlegetik?
L. Ritók Nóra: – Nincs. Többször előkerült, hogy az óvoda és az iskola közt legyen egy átmeneti fejlesztőosztály. Az a baj ezzel, hogy akik ilyen osztályban kezdenek, nem igazán tudnak kilépni belőle, később is ugyanazok a mechanizmusok működnek, mint amikor besorolják őket. Korábban sok olyan iskolában megfigyelhettük ezt, ahol volt iskolán belüli szegregáció: egy vagy két nagyobb osztály a jobb a társadalmi státuszúaknak, és egy kisebb azoknak a gyerekeknek, akik plusz pedagógiai munkát igényelnek. Nagyon ritkán fordult elő, hogy valakinek azt mondták, annyira feljavult, hogy átmehet a nagyobb, jobb osztályba.
Az inklúzió nem úgy működik, hogy egy darabig fejlesztelek külön, aztán eldöntöm, elég jó vagy-e ahhoz, hogy a többiek közé kerülj. Biztos vagyok benne, hogy ez nem visz jó irányba,mert nemcsak tudásbővítésre, hanem például a szociális készségek fejlesztésére is szükség van.
444: – Az utóbbi hetekben egyre határozottabban beszélnek arról a kormányban, hogy talán nem is olyan jó együtt tanítani a különböző hátterű gyerekeket. Hogy látja, ez most új dolog, egy konszenzus felrúgása, vagy eddig sem volt ebben megegyezés?
L. Ritók Nóra: – Mióta a minisztérium által létrehozott Antiszegregációs Kerekasztal tagjaként megismerhettem a döntéshozók gondolkodását, nincs kétségem afelől, hogy ők a különoktatás elkötelezettjei. Ezek a találkozók, amíg részt vettem rajtuk, megoldáskeresés helyett a szegregáció fogalmának értelmezésében merültek ki. Próbálták abba az irányba terelni a dolgot, hogy a szegregáció bizonyos esetekben elfogadható.
444: – Tehát semmi új nincs abban, hogy a 2003-ban megszüntetett felzárkóztató osztályok visszaállítását emlegetik?
L. Ritók Nóra: – Nincs. Többször előkerült, hogy az óvoda és az iskola közt legyen egy átmeneti fejlesztőosztály. Az a baj ezzel, hogy akik ilyen osztályban kezdenek, nem igazán tudnak kilépni belőle, később is ugyanazok a mechanizmusok működnek, mint amikor besorolják őket. Korábban sok olyan iskolában megfigyelhettük ezt, ahol volt iskolán belüli szegregáció: egy vagy két nagyobb osztály a jobb a társadalmi státuszúaknak, és egy kisebb azoknak a gyerekeknek, akik plusz pedagógiai munkát igényelnek. Nagyon ritkán fordult elő, hogy valakinek azt mondták, annyira feljavult, hogy átmehet a nagyobb, jobb osztályba.
Az inklúzió nem úgy működik, hogy egy darabig fejlesztelek külön, aztán eldöntöm, elég jó vagy-e ahhoz, hogy a többiek közé kerülj. Biztos vagyok benne, hogy ez nem visz jó irányba,mert nemcsak tudásbővítésre, hanem például a szociális készségek fejlesztésére is szükség van.
Persze kezdeni kell valamit az olyan szegregált iskolákkal, mint például a gyöngyöspatai, ezek nem lesznek integráltak. Sokszor hallani azt is, hogy mágnesiskolát kell csinálni belőlük, vagyis olyan színvonalassá kell tenni őket, hogy a jobb helyzetű szülők se vigyék el onnan a gyerekeiket. De az iskolák helyzetét elnézve ezt a nagyon távoli jövőben tartom csak elképzelhetőnek. Rengeteg pénz és idő kellene ahhoz, hogy megforduljanak az iskolával kapcsolatos, több generáción keresztül kialakult vélemények.
444: – Akkor mit lehet csinálni?
444: – Akkor mit lehet csinálni?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.