FEKETE VONAT

ÉLET ÉS IRODALOM
Szző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.02.21.

A gyöngyöspatai romákról szóló pert tárgyalva a kormányfő lázasan magyarázta egyik péntek reggeli rádió­nyilatkozatában, hogy sokszor lát ő is reggelente álmos arcokat kopott kisbuszokban, amint a főváros felé haladnak: dolgozni mennek. Vagyis vannak olyan romák, akik nehéz körülmények között, lakóhelyüktől sokszor néhány száz kilométerrel távolabb keresnek munkát, ezzel biztosítva családjuknak a megélhetést.

Jó, hogy látja ezt a kormányfő. Beleérző lélekre vall, de láthatna mást is, nézhetne messzebbre. Még jobb lenne, ha kormányfői lehetőségeivel, magas hivatali helyzetéből fakadó alakító jogaival élve tenne azért, hogy ezek az emberek ne kényszerüljenek több száz kilométert utazni a megélhetésért. Arra gondolok, hogy a kormányzat orbitális méretű szellemi kapacitását akár arra is használhatná, hogy ne kelljen mondjuk Szabolcsból kopott kisbuszokon reggelente vagy hetente a fővárosba utazniuk, hanem maradhatnának lakóhelyükön, mert a kormány munkahelyeket telepítene Szabolcsba. A hétvégén egy ötvenperces beszéd tíz perce alatt mást sem hallottunk, mint hogy Magyarország legsikeresebb tíz évét hagytuk magunk mögött, de ha ezek közül a 3-as autópályán le-föl autózgató emberek közül néhányat nemcsak nézne a kormányfő, hanem meg is kérdezné őket, akkor arról tudnának beszámolni, hogy most is úgy van ez, mint régen volt. A hetvenes években nagyszüleik még az emlékezetes fekete vonatokon utaztak oda-vissza, ezek gyerekei a kilencvenes években, akiket pedig a kormányfő éles szemmel kibökött az ablaküveg mögött, azok ugyanezeknek az embereknek a gyerekei és unokái. Olvassa el Tar Sándor A 6714-es személy című könyvét, nézze meg Schiffer Pál Fekete vonat című filmjét, és meg fog lepődni: ugyanaz a fáradt és törődött arc néz majd szembe vele, mint most a kopott Barkasokból meg Roburokból. És ha még jobban mereszti a szemét, akkor megérezheti egy elszalasztott évtized súlyos felelősségét. Tíz év dicsőséges kormányzásából kifelejtett emberek néznek vissza rá, akik két dolgot tehetnek: vagy folyton utazgatnak olyan szégyenletesen kis fizetésért, amit csak azért nem írok ide, mert némelyik munkaerő-toborzó vérszemet kap, vagy maradnak a falujukban, és ha az aktuális választáson a megfelelő helyre szavaznak, akkor úgynevezett közmunkások lehetnek havi negyven-ötvenezer forintért. Ez a perspektíva, ennyit ajánlj a miniszterelnök ezeknek az embereknek. Vajon miért nem tartja ezt számon a nemzeti sorskérdések között? Mert számára a nemzeti sorskérdés a Soros György elleni folyamatos küzdelem meg a migránsok. Igaz, ne feledjük: tett már kísérletet a migránsok és a cigányok egybemosására, amikor 2015-ben Miskolcon járva úgy nyilatkozott, a város tudja, mi a bevándorlás. Betűhív idézném: „Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor. Pedig ezek az emberek, akik idejöttek, azok Magyarország területéről jöttek be Miskolcra. Most képzeljék el, amikor az országhatáron kívülről érkeznek kultúrájukban, szokásaikban, életfölfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek” – fogalmazott akkor a miniszterelnök. Nézzük meg ezt a mondatot még egyszer: „Pedig ezek az emberek, akik idejöttek, azok Magyarország területéről jöttek be Miskolcra.” Tartalmát tekintve, bár más szempontból, vajon nem ugyanazt jelenti ez, mint hogy a romák részére nem kell kifizetni a bíróság által jogerősen megítélt kártérítést, csak azért, mert romák? (Megjegyzem, a romák beköltözése a Gyurcsány-kormány fészekrakó programja idején zajlott, amit Orbán a 2006-os miniszterelnöki vitában még kiváló programnak tartott, csak kevesellte a beköltözés ütemét: ő maga gyorsította volna.)...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)