Szerző: NAGY JÓZSEF
2020.03.19.
Fél?
Félig.
Csak félig?
Nyolcvanöt elmúltam, vagyis a legrizikósabb korosztályba tartozom. Ez alapján nagyon is félhetnék. De úgy vagyok vele, hogy ilyenkor már egy-két évvel több vagy kevesebb nem olyan rettenetes nagy differencia. Nem vagyok az örökélet híve, némileg rezignáltan várom az eseményeket.
Ehhez képest kacag a telefonba.
Azt nem mondtam, hogy nem élvezem az életet. Nagyon is élvezem. Hoz érdekes helyzeteket. Tegnap zaklatottan hívott föl az Angliában élő fiam, hogy azonnal nyilatkozzam: mit szeretnék, ha úgy alakul az egészségügyi állapotom, újraélesszenek-e. Határozott nemmel feleltem. Érdeklődött, Évánál ebből a szempontból mi a helyzet. A feleségem ott állt mellettem, tolmácsoltam a kérdést, nézett rám elkerekedett szemmel, hogy ő bizony azért még szeretne élni. Bólintottam, hogy rendben, akkor te maradhatsz. Mire visszakérdezett rémülten, hogy „te nem maradsz?”, mondom, „én nem”, jó, hát akkor ő sem. Szóval
egy perc alatt két újraélesztés megspórolva, hála a fiam előrelátásának. Sok cirkusztól megkíméljük magunkat, a hozzátartozóinkat, a világot.
Kacag.
Mert vicces, abszurd. Ezzel együtt vigyázunk magunkra, konkrétan mától nem fogadunk vendéget, úgy döntöttünk, a következő néhány hónapot egymással és a kutyával töltjük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.