Szerző: Határátkelő
2020.04.03.
Miközben a járvánnyal kapcsolatos hírek Magyarországon elsősorban (érthető okokból) Európára és mondjuk még az Egyesült Államokra koncentrálnak, a világ túlsó végén sem rózsás a helyzet. Következzen Pál helyzetjelentése az új-zélandi Blenheimből.
„Jelenleg a szüret közepén tartunk, ám a munkákat is negatívan érintette a vírus felbukkanása, melyet az új-zélandi kormány viszonylag kései intézkedései is megfejeltek.
A munkahelyemen mezőgazdasági gépek, pillanatnyilag leginkább szőlőkombájnok karbantartásával foglalkozunk, s csak annak köszönhetjük, hogy még nyitva lehetünk, hogy a tevékenységünk kapcsolódik az ún. nélkülözhetetlen szolgáltatásokhoz („essential services”), melyek a bankot, postát, egészségügyet, élelmiszeripart, boltokat, áruszállítást és társait takarják.
Minden más, így az iskolák, könyvtárak és egyéb, tömörülésre alkalmas intézmények bezártak és hivatalosan nem is illik kimenni a szabadba, hacsak nem egy rövid sétára, bevásárolni, vagy gyógyítóért indulunk.
Hiányzó hátizsákosok
A március 19-én életbe lépett beutazási korlátozások nyomán jelentősen csökkent a térségbe érkező backpackerek, így a hadra fogható napszámosok száma is, ezáltal a szokásosnál is nagyobb az igény a gépi betakarításra (mely ugye kevésbé kíméletes és nem is annyira precíz, mint a kézi szüretelés).
A maroknyi megmaradt munkás is csak szigorú megkötések mellett folytathatta a munkát, így többek között kötelezővé vált a maszk viselése, az eszközök (metszőolló) gyakori fertőtlenítése, illetve alkalmanként a hatóság emberi is felbukkanhatnak (bármelyik üzemelő cégnél), hogy ellenőrizzék, a cégek mindent megtesznek a fertőzés további terjedésének megakadályozásáért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.