2020. április 14., kedd

KÖZEL A SZAKADÉKHOZ - KÖNYVAJÁNLÓ JESSICA KOCH: KÖZEL A SZAKADÉKHOZ

KULTÚRPARA BLOG
Szerző: Arthur Arthurus
2020.04.14.


Hogyan menekülhet meg egy tízéves fiú a családját belülről szétszakító erőszaktól, az alkoholista apjától? Hogyan lehet belőle felnőttként kiegyensúlyozott, jó ember?

„Újra és újra ugyanazokat a történeket meséljük magunknak, amíg el nem felejtjük, hogy hazugságok…”
Ha alaposan a mélyére nézünk egyes emberek családi mintáinak, gyerekkori tapasztalatainak, a közegnek, környezetnek, amelyben felnőtt, a felnőttkori reakciói, viselkedési mintájának a lenyomatait és okait megtalálhatjuk bármiféle szakképzettség nélkül is. Mégis vannak szép számmal, akik - akár ebbe, akár abba az irányba - kitörnek ebből a családi mintából. Mert teljesen különbözőek vagyunk, és különféleképpen reagálunk. Egy alkoholista, erőszakos apa gyermekeinél van rá példa, hogy a gyerek erősen alkoholellenes lesz, aki sosem iszik, és megveti a szórakozás efféle oldalát. De ehhez erős jellem, és később stabil háttér kell. Ha egy gyengébb jellemű, folyamatos kudarcokat átélő gyerek, akkor valószínűleg csak idő kérdése, hogy továbbvigye az apja szép példáját...

Jessica Koch, a német szerzőnő életében, amit megosztott a férjével a fiatalkorából, volt egy nagy "lyuk". 2010-ben ismerkedett meg a férfival, ez a történet pedig - számára - 1999-ben kezdődött. Persze feltűnt a férjének is, hogy van valami a felesége múltjában, de nem kérdezett rá sosem. Egyszer végül Jessica elszólta magát, majd elmesélte első nagy szerelmének, Dannynek a tragikus történetét. Erről szól - a megismerkedésükről és a fiú haláláról - az első kötet. A második kötetben pedig megismerjük Danny gyerekkorát, az okot, amiért az apa visszatért a mérgező mintához, az erőszakhoz, egy fiatal gyerekszerelmet, ami mégis életet ment, és látjuk, hogyan válik Dannyből az a fiatal, akit megismertünk a Közel a horizonthoz c. kötetben.

A kötet hihetetlenül megrázó, megviseli az olvasót, különösen az a tudat, hogy valós alapokon nyugszik. Sokan nem szeretnek fizikai és lelki erőszakról olvasni, mert elég sok az erőszak a világban. Lehet járni persze csukott szemmel. Lehet azt mondani, hogy "én ezt nem bírom". Nem bírod? Akkor nagyon szerencsés vagy, mert sokakkal ellentétben sosem tapasztaltál, sosem láttál ilyet. El sem hiszed, hogy sokkal több ember van körülötted, aki már átélte az erőszak valamely, akár visszatérő formáját is életében. Azt meg aztán főleg, hogy te magad is ismersz olyan embert, aki tett már hasonlót. Aki bántott már másokat, szánt szándékkal...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.