TUNKOLT KENYÉR A KISNYUGDÍJAS VASÁRNAPI EBÉDJE

NÉPSZAVA 
Szerzők: DOROS JUDIT, VAS ANDRÁS
2020.04.19. 

Nemhogy nem él jobban a nyug­díjasok kétharmada az idei 2,8 százalékos nyugdíjemelés után, de az emelést jócskán megha­ladó infláció miatt még tovább romlottak anyagi körülményeik. Magyarországon több mint 17 ezer idős ember még 28 500 forintot sem kap egy hónapban. Rajtuk az sem segít érdemben, hogy 2021 februárjában plusz egyheti pénzt kapnak majd a koronavírussal kapcsolatos válságintézkedések részeként.

A böhönyei Margit néninek 73 ezer forintot kell beosztani hónapról hónapra. Hűtőjében egy kis darab margarin, arasznyi főzőkolbász, négy tojás, zacskós tej és 15 deka baromfifelvágott árválkodik, a fagyasztórészben pedig zománcos láboskában finomfőzelék. „Eltettem szombatra a szociális ebéd felét, hogy legyen valami meleg aznapra is – magyarázza. – Vasárnap főzök egy kis pörköltet, vettem csir­ke­levescsomagot, van benne háta, püspök, nyak, láb, egy kis máj és zúza, krumplival pont jó lesz.” 

A nyolcvan felé járó asszony élete nagy részét a terebezdpusztai állami gazdaságban dolgozta végig, no és a háztájiban, ám a rendszerváltás után utóbbit szép lassan felszámolták. Tavaly valamivel kevesebb mint 71 ezer forintot hozott neki a postás, 2047 forinttal kap többet az idén. Csakhogy nem elég, hogy egy újabb, csonterősítő gyógyszert írt fel neki az orvos, a kenyér, a tej, a hús, a zöldség drasztikusan drágult, ráadásul bármennyire is spórolt – négy szobából csak egyet fűtve –, március elejére elfogyott a tűzifa is, így kellett még egy keveset hozatnia. 

„Ruhát nem vettem legalább tíz éve – szégyenkezik egy keveset –, karajt utoljára tavaly nyáron a fiam születésnapi ebédjére. Néha belefér egy kis csokoládé, keksz, ennyi a luxus, amit a mindennapi szükségletek mellett elbírok. A legjobban a zöldség és a gyümölcs hiányzik, amíg bírtam a keretet, megtermeltem mindent, most már nem megy, a boltban pedig csak almára futja, arra is hetente maximum kétszer. Persze mindig egy szemre.” Juliska néni szerencsésebb, a mesztegnyői ház kertjében még úgy is terem néhány gyümölcsfa, hogy láthatóan nem gondozzák őket. A 71 éves asszony bottal tud csak közlekedni, így esélytelen, hogy nekiálljon metszeni, pláne szüretelni. 

„Ami lehullik, az is áldás – mondja, miközben megmutatja a nyugdíjcsekket: 62 937 forintot kap havonta az államtól 38 évi téeszmunka után. – És ebből még úgy is elvisznek tízezret a gyógyszerek, hogy kapok közgyógyellátást. A víz, a villany ötezer, aztán ott van a tüzelő, a tévé, nagyjából a fele nyugdíj marad megélhetésre. Ha nem lenne a szociális ebéd, valószínűleg éhen halnék, vagy ha nincs szociális tűzifa, megfagynék. Tudja, mi volt az ebéd hétvégén? A hétközi zöldséges hús szaftjába tunkoltam kenyeret, meg főztem egy kis rántott levest. Üresen.” 

Náluk is rosszabb helyzetben vannak azok, akik nemhogy hatvan-hetvenezer, de még 28 500 forintot sem kapnak havonta, vagyis nem érik el az öregségi nyugdíjminimumot. Korózs Lajos, a parlament népjóléti bizottságának szocialista elnöke szerint Magyarországon 17 771 ilyen ember él: nekik legfeljebb havonta 798 forintnyi pluszt hozott az idén januári 2,8 százalékos nyugdíjemelés, s ők vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben. Zömüknek azért ilyen alacsony a nyugdíja, mert nem volt elegendő szolgálati idejük: háztartásbeliként otthon voltak, gyerekeket neveltek vagy a téeszben dolgozó férjük mellett kisegítő családtagi státuszban voltak...

ITT OLVASHATÓ