Szerző: Határátkelő
2020.04.19.
Kezdjük az Egyesült Államokban, ahol a Modern Wander szerzője éppen az év elején kezdett vállalkozásba, amiben egy appon keresztül bevásárol embereknek. Ami tulajdonképpen most kifejezetten jó üzletnek tűnik, ám akadnak problémák. Nem is beszélve arról, hogy egy régóta dédelgetett, fontos terv is dugába dőlni látszik.
„Számomra a 2020-as év hihetetlenül jól kezdődött, január végén végre zöldkártyás lettem és a férjemmel elkezdtük tervezni a nyári utunkat haza Magyarországra.
Sosem gondoltam volna, hogy friss zöldkártyásként majd nem fogom tudni kihasználni a lehetőséget, hogy végre 8 év után újra hazalátogathassak. Ugyanis jelen állapot szerint nagyon kevés esélyt látunk arra, hogy augusztus elején haza fogunk tudni menni. (...)
Kb. 1 hónapja elkezdtem pénzkereseti lehetőség ként a Shipt/Instacart nevű appekkel dolgozni. A lényege az, hogy valaki a bolti bevásárlási listáját az appen leadja, én pedig bevásárolok és házhoz szállítom.
Egy hónappal ezelőtt még teljesen jól működött a dolog, de amint a múlt héten az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy Európából csakis kizárólag amerikai állampolgárok jöhetnek vissza, mondhatni elszabadult a pokol.
WC-papírt és kézfertőtlenítőt már február közepétől nehézkes volt kapni, de határon való belépés korlátozása után az emberek őrültek módjára elkezdtek mindent felvásárolni, amivel a boltok nem bírtak lépést tartani. Az elmúlt 1 hétben szinte teljesen kiürültek a nagyobb boltok (Target / Smart&Finals / Ralph's / Vons / Albertsons /Stater Bro's).
Én az appek segítségével ezekbe a boltokba járok, igy ezekről tudok csak beszámolni, de ahogy ismerősöktől hallottam, a többi boltokban is nagyon sok probléma volt.
Sajnos egy bolt sem volt ennyire felkészülve egy ilyen időszakra, így nagyon hamar kiürült minden tartalékkészlet és amint utánpótlást kaptak, az azonnal el is fogyott.
Kb. 1 hétbe telt, hogy a boltok végre belássák, hogy ez így nem mehet tovább és limitálni kell, hogy ki miből mennyit vehet. Igy jutottunk el oda, hogy 2020. március 16-tól WC-papír, papírtörlő, baby popsitörlő, a pelenka, szappan, kézfertőtlenítő (amikor éppen van), hús, tojás – ezekből mindenki csak egyet kaphat, és mindezért sorba is kell ám állni.
Én múlt hét csütörtök óta ma láttam először újra banánt, tojást, tegnap pedig végre darált húst is kaptam, de abból is csak kisebb tálcával vehettem. Bár én '86-ban születtem és nem emlékszem mi volt otthon a rendszerváltás előtt, de a szüleim és ismerősök elmondása alapján, teljesen úgy érzem magamat, mintha újra a '80-as években lennénk, amikor is sorba kellett állni, amikor jött a banán és mindenki csak egy kicsit kaphatott. (...)
A pozitív dolog az, hogy az itt élők egyre komolyabban veszik a „Mindenki maradjon otthon” dolgot, hiszen a Kaliforniára egyáltalán nem jellemző üres utakat járom két vásárlás és házhozszállítás között.
Félelmetesen üresek az autópályák. Ahol máskor reggel 6 és 9, valamint délután 3 és este 7 között szó szerint lépésben lehet haladni, most teljesen olyan érzés fogja el az embert, mintha a Walking Dead című sorozatban szerepelne.
Viszont ennek köszönhetően végre tiszta levegőt szippanthatunk be és eltűntek a vastag szmogfelhők is Los Angeles és vonzáskörzetéből.
Az, hogy én a másoknak való bevásárlást meddig fogom csinálni, attól függ, hogy meddig engedik majd meg, hiszen egyelőre most jelen helyzetben nekem ez az egyetlen bevételi forrásom, a férjem pedig otthonról dolgozik.
Természetesen folyamatosan odafigyelek arra, hogy a lehető leghigiénikusabban vásároljak, folyamatosan használok fertőtlenítő-kendőket és amikor csak tudom megmosom a kezemet.”
A teljes posztot pár nagyon elgondolkodtató képpel itt találjátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.