AZ ALAPTÖRVÉNY ÉS AZ ÁLLAMNÉV

168 ÓRA
Szerző: SZENTPÉTERI NAGY RICHÁRD
2020.04.30.

A koronavírus csapásai alatt ezekben a hetekben arra is emlékezhetünk, hogy éppen tíz éve nyerte meg az országgyűlési választásokat a Fidesz–KDNP, és kezdte meg azóta sem szűnő országátalakító tevékenységét – kétharmados parlamenti kormányzás mellett. Az Országgyűlés éppen kilenc éve fogadta el a húsvéti alkotmánynak elkeresztelt dokumentumot, majd Schmitt Pál köztársasági elnök aláírta és kihirdette Magyarország Alaptörvényét.

A koronavírus csapásai alatt ezekben a hetekben arra is emlékezhetünk, hogy éppen tíz évvel ezelőtt, 2010. április 11-én és 25-én nyerte meg az országgyűlési választásokat a Fidesz-KDNP, és kezdte meg azóta sem szűnő ország-átalakító tevékenységét – kétharmados parlamenti kormányzás mellett. Ennek keretében az országgyűlés éppen kilenc éve, 2011. április 18-án fogadta el, majd a köztársasági elnök – akkori nevén Schmitt Pál – április 25-én írta alá és hirdette ki a húsvéti alkotmánynak elkeresztelt dokumentumot, Magyarország Alaptörvényét.

A kihirdetés dátuma a kormányzó párt győzedelmének jelentőségét és az ön-ünneplést volt hivatott jelezni, a húsvéti aláírás a magasztosságot és a szakralitást szándékolta hozzátenni a képhez, az alaptörvény körüli ízléstelen jelenségek és szánalmas körítések pedig az ötlettelenséget, a blaszfémiát és a túl-hatalmi mámort igyekeztek leplezően felülírni, de kilenc év után elmondhatjuk: ez nem sikerült. Amíg a hatalmi látványtervező szimbólumgyártás és hagyományteremtés oly sok esetben volt kifejezetten sikeres az elmúlt évtizedben, az alaptörvény esetében e törekvés kudarcot vallott. Közvéleményünk jelentős része az alaptörvényre ma legfeljebb szánakozva, ha nem szégyenkezve tekint, holott ilyesmit egy egészséges ország koherens alaptörvénye aligha engedhetne meg magának, hiszen egy alkotmánynak éppen az a legjellemzőbb rendeltetése, hogy büszkének lehessen lenni rá. Ám az alaptörvény iránt még azok se nagyon lelkesednek, akik az általa megjelenített hatalmat, e sajátságos politikai rendszert képesek és hajlandók elfogadni, netán még támogatják is.

Pedig nagy kövek mozdultak meg annak idején; nagyágyúkat vetettek be a népszerűsítés frontvonalán, vajúdtak a hegyek, rengett a föld, de minden hiábavaló lett. Talán az alaptörvény mint kifejezés az egyetlen, amely kellően átment a túloldalra, a nép közé, az illékony köztudatba, de az is inkább egy rendes alkotmány kényszerű helyettesítőjeként, amolyan pótlékként, szubsztitúcióként, ideig-óráig tartó, jobb híján való elfogadásként honosodott meg, amíg valódi alkotmányunk nem lesz, ha már most nem lehet is...

ITT OLVASHATÓ