Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2020.06.18.
Ha lett volna elég kitartásom, mindenről írtam volna neked, fiam.
Például a Nasszer-tóról és annak zöld vizéről. Az úszó roncsokról, melyeket kompnak neveznek. Fedélzetükön mezítlábas, színes ruhákba öltözött fekete nők. Írtam volna arról, hogyan szikrázik a fogukon a nevetés az átkelés alatt, miközben iszapszagú szél lobogtatja az ingedet. A szabadságról is beszéltem volna. Hogy sosem voltam szabadabb, mint amikor egy hátizsák, egy laptop és a fényképezőgép volt az összes tulajdonom, és mentem a fűszerek, az állati ürülék, az emberi izzadság és a tűző nap szagának keverékétől részegen, keresztül a Közel-Keleten és Afrikán.
Írtam volna a kuplerájokról a kikötőkben. A szomorú szemű, tetovált szomáliai lányokról a sötét bárokban Áden kivilágítatlan partján, ahol vattát köptünk és újra kellett tanulnunk a lélegzést a nedves és forró éjszakákban.
Meséltem volna a részeg ukránokról, akik gitároztak, ettek és énekeltek az orosz ágyútűzben Debalceve körbezárt katonai bázisán, hogy másnap meghaljanak. Ha magára gondol az ember, szinte elképzelhetetlen, hogy ez is megtörténhet. Nekem sem jutott az eszembe soha.
Barátságokról és csalódásokról is írtam volna. Az egyetem évei alatt a vonatablakokban elsuhanó tájról. Hogy még mindig meg tudom mondani, Budapest és Sopron között hol járunk a vonattal, akár álomból ébredve is.
Szerelmekről, nők ajkának melegéről is írtam volna, hogy meggyőzzelek: szerelmesnek lenni még mindig a legjobb érzés a világon, és nem éri meg lemondani róla, csak mert attól félsz, hogy bántanak.
A bántást amúgy sem kerülheti el senki.
Az emberrel a világon mindent meg lehet tenni, és ahogyan múlik az idő és még több ember lesz, egyre többet. Nem érdemes semmit sem biztosra venni, mert mindent el lehet venni tőled. Vagyont, titulust, megbecsülést.
Van azért valami mégis, amit nem lehet. Senki sem veheti el tőled emlékeid üveggolyóit. Azt, hogy te voltál ott és akkor, abban a napban. Amíg élsz, a legnagyobb télben is érezni fogod bőrödön a melegét.
Többet és jobbat írtam volna a magyarokról is. Nem szebb, nem okosabb, nem többet pusztított nép ez bármelyik másik népnél a világon. Csak hát éppenséggel a tiéd. Kaptad és bárhogyan is próbálod, nem adhatod vissza. Ha problémád van vele, úgy az Úristennél reklamálj. Ez szüli meg a költőt, Háfiz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.