Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2020.10.16.
Barátaimtól az elmúlt hetekben sok kritikát kaptam, hogy Orbán országlását kritizáló írásaimban elfelejtettem, ahogy írják, „a Színház- és Filmművészeti Egyetem fiatal és (öreg) tántoríthatatlan »falulakóiról« szólni, akiknek nincs »b« tervük, és nem foglalkoznak azzal, hogy nem lesz diplomájuk, állásuk, jövedelmük”. Egyikük szerint: „Megérdemelték volna.” Valóban, megérdemlik, hogy szóljunk róluk. Ám ez kevés. A keserű szájíz nem csak a SZFE polgárainak előjoga. A hősi kiállás egyelőre csak az övék. Hacsak… Ez írásom tárgya.
Orbán hazánk szinte valamennyi rétegétől, valamennyi foglalkozáscsoportjától elvett valamit. Nem az SZFE hallgatói és tanárai az egyetlenek, akiket egy értelmetlenül létrehozott, tisztán Orbántól függő személyekből álló kuratórium igájába hajt, elvéve tőlük a már kialakított tanmenet folytatásának, az egyetemi autonómia megőrzésének a lehetőségét, felfűzve egy sértett személyiség által rángatott rabszíjra a tanárokat és a diákokat, megalázva méltóságukat, értelmiségi gondolkodásukat és világra való nyitottságukat.
A méltóság, a világra való nyitottság elvétele és a rabláncra fűzés nem állt meg a világot jelentő deszkákon, folytatódott éppen a napokban, éppen járvány idején (lásd zsarnokság járvány idején – Szerelem a kolera idején) az orvostársadalommal szemben. A megfeszített munkát végző orvosoknak ugyan az Orbán-féle hatalom megígérte a megérdemelt béremelést, ám elvette a lehetőségét, hogy az orvosok a saját életük és saját viszonyaik rendezett átalakításával párosítsák azt, hogy akkor változtathassák meg a másod-harmadállásokkal, a hajszolt magánpraxissal való kizsigerelésük megkövesedett rendszerét, amikor az nem veszélyezteti saját orvosi esküjükben tett fogadalmukat: hogy „ne árts!” A beígért béremeléssel és a hálapénz elfogadásának bűncselekménnyé nyilvánításával együtt megváltoztatták jogállásukat is, közalkalmazottból szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalók (azaz katonák, rendőrök, vezényelhető alanyok) lettek. A törvény ugyanis újraszabályozza az orvosok egészségügyi szolgálati (azaz munka-) viszonyát, és ezzel a korábbi időszakhoz képest radikális szigorításokat honosít meg, amelyek következtében az orvosok körében szokásos második vagy harmadik állások, magánpraxisok folytatása ellehetetlenül, vagy a még nem ismertetett engedélyezési rendszer hatására az orvosok előre ki nem számítható függőségbe kerülnek. A törvény a kilátásba helyezett magasabb (három év alatt kétszeresnek látszó) díjazást ahhoz a feltételhez köti, hogy az állami és az önkormányzati egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott orvosnak elvileg csak egyetlen állása, szolgálati viszonya lehet, amihez kizárólag a még előre meg nem nevezett engedélyező hozzájárulása esetén adódhat hozzá másik szolgáltatóval kötött újabb jogviszony, (másod- vagy harmad-) állás, illetve a magánpraxis folytatása. Ez teljesen átrendezheti – éppen járvány idején – az egészségügyi szolgáltatói piacokat. Az összeférhetetlenség gyanúját felkeltő párhuzamos állások megszüntetésének kikényszerítése eddig működő és igénybe is vett kapacitásokat iktathat ki, növelheti a várakozási és a beavatkozási időket, és teljesen átalakítja az orvosi szolgáltatások eddig sem tökéletesen szervezett rendszerét. Ha a járvány elleni védekezés szervezetlenségét eddig a szkafanderbe öltözött, legfőbb, pocakos törzsfőnökre mutogatva lehetett bírálni, az új törvény szinte azonnali (november 18-án lép hatályba, és kell azonnal alkalmazni a szervezési és összeférhetetlenségi szabályokat) bevezetése miatt a szervezett káosz új magaságokba emelkedik úgy, hogy a látszat az, hogy ezt az orvosok maguk kérték. Az orvosoktól a törvény elveszi az értelmes és autonóm mérlegelés lehetőségét, alávetett alattvalókká teszi őket.
A pedagógusok is mesélhetnének erről, hiszen a pedagógus-béremelést is hozzákötötte Orbán a központosított hatalom gyakorláshoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.