Szerző: PROICS LILLA
2020.10.26.
Ha mégse szabad, befelé kiabál.
(A kaposvári Marat/Sade c. előadásból, amit Eörsi István fordító, dramaturg szövegével játszottak – az 1982-es vígszínházi vendégjátékon is)
Idén márciusban harmadszorra is megpályázta a Vígszínház igazgatói posztját az intézményt 2009 óta vezető Eszenyi Enikő. A kilenctagú Színházművészeti Bizottság annak ellenére javasolta Eszenyi folytatólagos megbízását a fenntartó fővárosnak, hogy a színház számos korábbi és jelenlegi dolgozója is súlyos visszaéléssel, abúzussal vádolta meg a sajtóban.
Csaknem hét hónap telt el Eszenyi kényszerű lemondása, és a Vígszínház dolgozóinak, munkatársainak a szakmában példátlanul tömeges kiállása óta, azaz a főváros új vezetésének bőséggel volt ideje arra, hogy méltányos vagy legalábbis erre törekvő eljárást folytasson az ügyben.
Hét hónappal a történtek után azonban még azt is nehéz kideríteni, mi és hogyan történt valójában, a felelősök fáznak a nyilatkozatoktól és a nyilvánosságtól, és a fenntartó főváros is elszalasztotta a lehetőséget, hogy rendszerszintű előrelépés történjen az ügyben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.