Szerző: CZENE GÁBOR
2020.10.22.
Semmiképpen se tartom fölöslegesnek a sok adatot tartalmazó tanulmányokat, de azt is gondolom, hogy nem csak ezeknek van értelme – indokolta lapunknak Ladányi János szociológus, miért írt „szubjektív tudományos önéletrajzot”. A Hanyatló világok című kötet úgy foglalja össze (és gazdagítja személyes élményekkel) az elmúlt 45 évben készített, legfontosabbnak gondolt kutatásait, hogy abban nincs egyetlen táblázat vagy diagram sem.
Praktikus oka is van annak, miért váltott könnyedebb stílusra. Ladányi még a szociológusnak tanuló egyetemisták körében is egyre inkább úgy veszi észre, hogy a hallgatók jóval könnyebben megértik – esetenként csak akkor értik meg – a tényanyagot, ha annak illusztrálására a mindennapokban tapasztalható példákat is kapnak.
Tudományos munkáiban Ladányi János nemcsak családját, magánéletét kezelte tabuként, hanem minden olyan dolgot – mint például szülőföldjét, Újpestet is – amivel kapcsolatban nem tudott, mert nem is akart objektív lenni. Most viszont felidézi az Újpesten eltöltött középiskolás éveket és a városrész hajdani, mára csupán töredékében fennmaradt polgári hangulatát. Mesél családjáról, zsidó felmenőkről, nagypolgár ősökről.
Kitér arra is, hogy „otthonról viszonylag jól eleresztett” szociológus létére miért főleg szegények, cigányok és kirekesztettek helyzetét kutatta. A válasz egyszerű: „Nem kell madárnak lenni ahhoz, hogy valaki ornitológus legyen”. Ladányi elég nagy bajnak, a szociológia világméretű válságához vezető út egyik állomásának tartja, hogy gyakran egész intézetek, egyetemi tanszékek épülnek arra a tételre: cigányokkal csak cigányok, feketékkel csak feketék, nőkkel csak nők, zsidókkal csak zsidók foglalkozhatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.