KÉT PERC GYŰLÖLET: MIÉRT SZÁLLT BE ORBÁN A BUZIZÁSBA?

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2020.10.06.

Tudjuk, hogy Orbán Viktor szeret hangzatos kijelentéseket tenni arról, milyenek is a magyarok, mit szeretnek, hogyan gondolkodnak, milyen elvárásaik vannak. A miniszterelnöknek ezek eszmefuttatásaiban mindig nagy szerencséje van, hiszen a végén rendre kiderül, hogy valahogy a magyarok és a kormány elképzelései, reményei és vágyai pont egybeesnek, így hát ő maga nem sokat tehet, ha egyszer az istenadta nép éppen Soros Györgyöt akarja keresztre feszíteni, a migránsokat akarja kiebrudalni a világból, Brüsszelt akarja megregulázni, vagy éppen nem akar kártérítést fizetni a cigányoknak, akkor ő már csak afféle végrehajtóként hajol meg a köz akarata előtt.

Persze azt azért sejthetjük, hogy a miniszterelnök nem végez empirikus kutatásokat, nem slattyog le zsebre dugott kézzel a köz közé, hogy megkérdezze, ki ellen vezesse harca magyarjait, hiszen ezek a gondolatmenetek nem is erre valók, pusztán megnyugtatásul közli velünk a jó Orbán, ki legyen gyűlöletünk tárgya a következő két percben, hogy aztán tetszőlegesen lehessen cserélgetni a csoportokat, amikor úgy hozza az élet.

Vagyis inkább a politikai szükség: a NER ugyanis ebben jó, a háborús toposzok trójai falovának felépítésében. A konstruált konfliktusok persze mindig adott célt szolgálnak, az egyszerű figyelemeltereléstől olyan nagyszabású átrendeződésekig, mint mondjuk az igazságszolgáltatás bedarálása, széles a paletta, de a lényeg nem túl bonyolult...

ITT OLVASHATÓ