Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2020.11.23.
Esztétikai közhely: a boldogság nem ábrázolható, csak ha veszélyeztetett. Hogy valaki reggel boldog, este boldog, másnap is boldog, harmadnap is boldog, az maga a dögunalom. Kanadáról ezért nehéz írni. Mióta a lábunkat Kanada földjére tettük, csak jó történt velünk.
Bárhonnan nézve Kanada a béke szigete. A tolerancia, a megértés, az elnézés, a barátság és a szeretet földje.
Ezek itt színvakok, nem látják a bőr színét. Itt nincs fekete meg fehér meg sárga, meg kreol – csak ember van. Aki itt él, az kanadai és kész.
Ülök még egy kicsit a reggeli tornám után a szobabiciklin, kibámulok az ablakon. Nyolc éve vagyok Kanadában. Valamivel több mint egy éve vagyok kanadai állampolgár. Ez a hazám.
Ezen belül a szűkebb hazám Québec. Québec Kanada második legnépesebb tartománya Ontario után. Ez az egyetlen, ahol túlnyomórészt francia nyelvű a lakosság.
Apám kimondottan frankofón volt. Jól beszélt franciául, imádta a francia nyelv pontosságát, a szellem könnyedségét, derűjét, a társadalom demokratizmusát. Itt minden nő, az utcaseprőtől, a márkinőig Madame; ezzel jött haza párizsi útjairól. Ebben a szellemben minden hölgynek, a rikkancstól a grófnőig ‒ tanított engem ‒ kezicsókolom jár Magyarországon. Franciák között mindig érzem korán eltávozott apám szellemét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.