KÍNA MÁS IDŐSÍKBA KERÜLT, DE MÉG NEM VILÁGOS, HOGY EZ A MÚLT VAGY A JÖVŐ

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2020.11.02.

2020 őszén Kína mintha más idősíkba került volna a világ többi részéhez képest. Míg Nyugat-Európában a koronavírus-járvány második, az Egyesült Államokban a harmadik hullámával küzdenek inkább kevesebb, mint több sikerrel, az ázsiai országban nagy rendezvényeket tartanak, százmilliók utazgatnak a nemzeti ünnepeken, dübörög az ipari termelés, a gazdaság pedig növekszik.

Az időutazás azonban a gazdaság szerkezetén is meglátszik. Az utóbbi két negyedév adatai azt a benyomást keltik, mintha valahol 2008 környékén járnánk: a növekedés forrását nem a fogyasztás vagy az innováció adja, hanem az államilag serkentett beruházások és a feldolgozóipar exportrekordjai.

Ez két szempontból is kellemetlen a világ többi részére számára. Egyrészt arra enged következtetni, hogy a koronavírus-járvány esetleges leküzdése esetén sem áll helyre egy csapásra a fogyasztás, már ha a kínaiak magatartása irányadó.

Másrészt Kína súlyos exporttöbblete alapján abban sem lehet bízni, hogy a talpra álló ázsiai ország magával húzza a világgazdaságot. Pont ellenkezőleg, a jelek szerint a relatíve gyors kínai kilábalás részben pont annak köszönhető, hogy át tudták venni a máshol a járvány miatt kieső ipari termelést.

A jövőbeli kilátásokat az sem segíti, hogy a kínai vezetés az amerikai kereskedelmi-gazdasági háborúra válaszul egy önellátóbb gazdasági rendszer kialakítását pedzegeti. Mindez pedig ismét táptalajt ad egy tágabb, évtizedes teoretikus vitának a kínai növekedés fenntarthatóságáról...

ITT OLVASHATÓ