SZILÁGYI ÁKOS: SAJÁT SIVATAG

HVG360
Szerző: SZILÁGYI ÁKOS
2020.12.19.

2010-ben szabadságom, 2020-ban biztonságom maradékát veszítettem el. Nem egyedül – egy egész országgal együtt. A veszteség traumatizál és gyászmunkát von maga után: fel kell dolgozni. Aki nem képes leválasztani életét az elszenvedett veszteségről, megreked a gyászállapot sivatagában – kezdi a lapunk felkérésére készült, halvány reményt felcsillantó esszéjét a költő, esztéta.

Jelenleg, ha jól számolom, három sivatagban is élek. Egyik sivatag a másikban. Kínai ládikák sorakoznak így, egyik a másikban. Az első az öregkor sivataga, az elpergett idő – les temps perdues – homokjával és az emlékezés kavargó homokviharaival. Ezt követi a szabadságnélküliség demokráciájának magyar pusztasága, a száz év alatt elporladt politikai közösség sívó homokjával.

Végül itt van most már a legnagyobb közös sivatag: a globális járvány karanténsivataga, amely az elvesztett biztonság – szociális biztonság, életbiztonság, klímabiztonság, jövőbiztonság – helyén keletkezett, és egyre terjeszkedik.

Mindhárom sivatag: rossz sivatag. Mert van jó is. A jó sivatag abban különbözik a rossztól, hogy nem a számkivetés, az izoláció, hanem a kivonulás és az átkelés helye. A rossz sivatag élettelen, ember nélküli, idegen és ellenséges hely. Sivár és terméketlen. Hannah Arendt szerint a világ ellentéte: a nem-világ. Elpusztít mindent, ami eleven, felszámolja az emberek között megképződött élő világot...

ITT OLVASHATÓ

SZILÁGYI ÁKOS - A POPULISTA