HETI ABSZURD: GAZSÁG ÉS MINTHA

NÉPSZAVA
Szerző: N. B. Gy.
2021.04.04.

Hogy egyeztet-e Orbán Viktor naptárával az ismeretlen plakátharcos, azt nem tudjuk. De tény: a meghekkelt kormányzati üzenet tökéletesen rímel arra, amit Orbán Viktor Üzbegisztánban közlésbe tett (közérthetőbben blöffölt). Országszerte arcba gúnyolják az embert a kabinet sikerplakátjai, például itt van az, amelyik alap nélkül hirdeti (jó, erről nem a reklámhordozó felület tehet), hogy „újraindítjuk a gazdaságot”. Van, aki bólogat erre. Van, aki legyint. Van, aki köp. És van, aki átír: a da betűket kötőjellé formálja, és máris a valóság veszi át a sikerpropaganda helyét, miszerint: újraindítjuk a gaz-ságot. (Persze jogos a felvetés, hogy mikor hagyott fel vele a hatalom, de kár elveszni a részletekben.) 

Nem kérdés, hogy politikai gazság, amit a miniszterelnök beszél, miszerint azért vizitál Üzbegisztánban, mert Magyarország épp a kanyarban előz – azaz a válság közepette is erősíti gazdaságát, és az utóbbi évek kormányzati politikájával helyzetbe hozott kis- és középvállalatok a türk világban (lényegében odahaza, hisz kipcsákok volnánk) ruháznak be, és szedik meg magukat. Csakhogy épp a munkavállalók mintegy háromnegyedét foglalkoztató kis- és középvállalkozások rogynak térdre tömegesen a válságban, és a kormány nem lohol lihegve a megsegítésükre. Például a 10 milliós, kamatmentes, a vendéglátósoknak járó állami hitel kiosztási gyakorlata is meglehetősen kirekesztő: ha 2019-ben bevetted a barátnődet a cégbe; ha 2019-ben nincs meg az üzleti éved, legyen bármilyen sikeres a vállalkozásod; ha 2019-ben fejlesztettél és munkahelyet teremtettél, így a mérleg – tervezetten – mínuszba ment – nos, akkor egyik esetben sem jár segítség. A prosperálás és az innováció a jelek szerint nem számít. 

Így erőst kérdéses, milyen kis- és középvállalkozásokra gondolt Orbán, amelyek majd megpörgetik a közép-ázsiai országok gazdaságát. Persze ha az állami pénzen hizlalt oligarchákra gondolt, akkor az egy gazsággal felérő álszentség. Persze az is lehet, hogy nem gondolt senkire, csak a mostanában szokásos szereposztást tolja, hogy az ő ajkairól a jövőbeni boldogság méze csorog, miközben a kórus próbálja a magyar valóságra nyitni az emberek szemét. Akik erősen szorítják a szemhéjukat, nehogy szembesülni kelljen az őket körülvevő járványvilággal – hiszen élni akarnak, nem túlélni. És ezt a látszólagos ellentmondást precízen jelzik is a közvélemény-kutatások, márpedig a közzel ilyen romló állapotok között nem dacol az újraválasztásáért küzdő kormánypárt. Akkor sem, ha netán a köz a vesztébe rohan...

ITT OLVASHATÓ