A SAJTÓSZABADSÁG NEM AZ, HOGY VAN MÉG NÉHÁNY SZABAD ÚJSÁG, HANEM AZ, HA MIND AZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2021.07.08.

Orbán egyetlen esetben tudta volna bizonyítani, hogy a magyar sajtó szabad, ha az újságárus egyetlen olyan lapot sem tudott volna mutatni a bódéban, ami nem szabad. De csak néhány kivételt talált az árus az egész kínálatból, de azok sem egy szabad hirdetési piacon élnek, és nem azért szabadok relatíve, mert a jog biztosítja ezt, hanem kegyből. Az ilyen miniszterelnöki hivatkozásokért megtűrik őket, bizonyos határok között. De ez nem sajtószabadság.

Orbán meglátogatott egy újságárust, hogy bebizonyítsa: Magyarországon sajtószabadág van. Az újságárustól kért “kormánykritikus”, illetve a kormányt “gyalázó” lapokat. Az újságárus nem volt a helyzet magaslatán, mert ha Orbán gyalázkodó lapokat keres, akkor csak az általa létrehozott propagandagyár lapjait tehette volna elé. A magyar sajtóban csak ezek gyalázkodnak. De az újságárus abban is tévedett, amikor a “szabad” újságok között a Népszavát és a 168 Órát ajánlotta. Mióta szabad újság a Leisztinger Tamás oligarcha által vezetett Népszava, és a jobboldali 168 Óra?

Orbán súlyos fogalomzavarban szenved, amikor azt képzeli, hogy a sajtószabadság csak annyit jelent, ha van még néhány újság, amely kritizálhatja a kormányt, és nem tartozik közvetlenül a NER uralma alá. A sajtószabadság azt jelenti, hogy van még néhány független és szabad újság, hanem azt, hogy minden újság az. A sajtó akkor független és szabad, ha nincs hozzá köze a hatalomnak. A sajtószabadság emellett nem csak azt jelenti, hogy megengedik néhány újságnak a kritikát (bizonyos határokon belül), hanem azt, hogy minden újság kormánykritikus, mert ez a sajtó dolga...

ITT OLVASHATÓ