A TERMÉSZETES FÉNY LASSÚ ÉS SÖTÉT, MINT A HÁBORÚ

KÖNYVESMAGAZIN
Szerző: VALUSKA LÁSZLÓ
2021.09.

Két orosz férfi áll a fából összerakott csónakon, előttük szarvastetem fekszik, amit a katonák megnyúznak, feldarabolnak, lenyúlnak. A film nyitójelenetében a természet közepén vagyunk, mocsaras az erdő, beleragad a katona. A háború nem természetfilm (lásd a fotókat a filmből), hanem állandó idegenség-élmény: másoktól és önmagunktól. Márciusban a Berlinalén mutatták be Nagy Dénes első nagyjátékfilmjét, aminek története Závada Pál Természetes fény című regénytestéből lett kimetszve, adaptálva. Ezüst Medvével díjazták Nagy Dénest a rendezésért, Kizlinger Lillát a legjobb mellékszerepért. A film lassú, mocskos, sötét, mint egy háború.

Dobos Tamás operatőr képein minden nehéz, mozdíthatatlan. Magyar honvédeket küldtek a Szovjetunióba, hogy szovjet partizánokra vadásszanak, de belőlük eleinte nagyon keveset látunk, elnyeli őket a táj. Nagy Dénes elbeszélése visszafogott, néma, elfojtott, a filmben kevés a szöveg, a tempója is visszafogott. A rendezése ellene megy a háborús filmek hagyományos ábrázolásának, csendes és feszült, sáros és metafizikus, a főszereplő kiüresedett.

A Természetes fény című film azt a honvéd szakaszt követi, amelynek az otthonától távol kell az ellenségre vadásznia: nem ismerik a környezetet, nem beszélik a nyelvet, épp ezért idegenek, bizonytalanok...

ITT OLVASHATÓ