Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2021.09.11.
Jézus tanítványa
A védtelenek és gyengék oltalmazója, Iványi Gábor mellé állni, igaz, becsületes és jogos küzdelem. A szegények Jézusának tanítványa, követője ő, aki egész életét szánta a megalázottak és megszomorítottak felemelésére. S mindig sikerül kivívnia ebben a harcában a hatalmasok haragját, üldözését. Üldözik, mert hatalmasokká és gazdagokká lettek, miközben ő és az övéi hatalom nélküliek és szegények. Az állam ellenségének kiáltják ki, mert nemzetüket kirabolták, mert saját maguk, fiatal eszméik Júdásai lettek, s erre fennszóval figyelmeztet. Ráküldik szolgáikat, kik a hatalmasok rablott vagyona előtt reszketve hajlonganak, de a szegények menedékeiben nem restellik kioltani a fényt. Kinek ne jutna eszébe Arany János keserű átka: „Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte.”
Szeptember 11: húszéves zsákutca
Húsz évvel ezelőtt csapódtak repülőgépek az ikertornyokba New Yorkban, s mintha réges-régen lett volna, annyira megváltozott a világ. A világ legerősebb nemzete és nyomán az egész nyugati világ akkor és ott azt hitte, hogy ennél súlyosabb katasztrófa nem érheti. Ki gondolt akkor a világ jövendő nagy katasztrófáival: a brutális társadalmi egyenlőtlenség következményeivel, a klíma-katasztrófával, a menekültválságokkal a világjárvánnyal? Amerika és a Nyugat politikai, katonai és gazdasági hatalma megkérdőjelezhetetlen volt, s Amerika volt a világ naprendszerének egyetlen napja. Ma már, az iraki, szíriai és az afgán háborús összeomlások és a Nagy Recesszió után világosan látjuk, hogy Amerika és részben az egész Nyugat, húsz év alatt eljátszotta esélyét, hogy a világot szabadabbá és egyenlőbbé, demokratikusabbá és biztosabbá tegye. Ez Amerika és Európa hatalmasainak igazi történelmi felelőssége népeik és a világ népei előtt. Ehhez képest másodlagos, hogy a Nyugat versenyelőnyét is elvesztette Kínával szemben. (Ugyan kit érdekel, hogy kinek volt versenyelőnye vagy hátránya a harmincas években, ha az egész világfolyamat a szörnyű háborúhoz és népirtáshoz vezetett?) Az Egyesült Államok 2300 milliárd dollárt költött el az afgán és 1000 milliárd dollárt az iraki háborúra. Mindennek a társadalmi haszna: a 38 milliós afgán nép 90 százaléka ma is a szegénységi küszöb alatt él, országa lerombolva, akár Irak és Szíria. És halottak és halottak, sebesültek és sebesültek, menekülők és menekültek. Ugyan mi lesz ezekből az országokból? Mi mindenre lehetett volna hasznosabban felhasználni a 3300 milliárd dollárt, mint a terrorizmus elleni elhibázott háborúra?
Szeptember 11-e a gyász és az emlékezés napja, de ugyanakkor a szembenézésé is. Felelőtlen és alkalmatlan politikusok – gazdasági, szellemi és média-elitek által támogatva – Amerikát, s vele a világot húszéves zsákutcába vezették. Nem a liberális demokrácia bukása ez, hanem tévúton járó politikusoké. A kivonulás Irakból, Szíriából, Afganisztánból egy zsákutcából való kihátrálást jelent, de hasonló felelőtlenség jellemzi, mint a bevonulást: káosz, cserbenhagyás, árulás. De lássuk be, hogy a kivonulás Trumplandból, a trumpi Amerikából nem megy se könnyebben, se szebben: a Capitolium elfoglalása, káosz, napi kínlódás. Az európai kivonulás Orbán, Kaczyński, Fico, Salvini, Le Pen és társaik világából, a magyar, lengyel, szlovák stb. zsákutcákból pokolian nehéz, szinte lehetetlen: s káosz, félelem, reménytelenség követi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.