MINDENKI KAP EGY DINNYÉT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.09.10.

Hajdúnánáson a közmunkások és rászorulók kapnak egy-egy dinnyét háromszáz forint értékben. Minderről rendelet is született szabályosan, pecséttel és aláírásokkal, legépelték, iktatták, ellenőrizték, és mindeközben senkinek a képéről nem égett le a bőr, ahogyan a rendeletet megalkotó testületéről sem. Ők minden bizonnyal a jól végzett munka örömével és elégedettségével, ráadásul keresztényi jóságuktól eltelve tértek haza asszonyukhoz, aki már klopfolta a rántott húsnak valót, kezei édesdeden lisztesek és morzsásak tojással elegyest.

Ezt a rendeletet, hogy méltó helyre kerüljön, oda kellene szögezni a hivatal falára a már kötelezően ott lévő nemzeti hitvallás mellé, mint annak materializálódását, a nemzeti pátosz megjelenését a Nagy-Magyarország térkép fölé. Hogy miért dinnye, nem tudható, de nagy valószínűséggel egy fideszista zöldségesre készült rárohadni az áru, így két légy lett ütve egy csapásra, a zöldséges is jól járt, illetve a szociális kötelezettséget is letudta a testület és a település. Istennek tetszőn, viszont ótvarosan, így egyben tán úgy, mint amikor Balog páter etetett lazacot az árvákkal a Hiltonban.

Mivel ezek a szegénységet nem ismerik, közük nincs hozzá, kezelni sem tudják. Ahol az a vélekedés, hogy havi negyvennyolcezerből fényesen meg lehet élni, ott a dinnye, mint adomány csak annak tekinthető ami, csemegének a gulyás után, ami fogyasztása közben hálatelt szívvel lehet gondolni a nagyságos urakra, akik nem feledkeznek meg a jobbágyokról. Hajdúnánáson a dinnye lesz a sárga csillag, a stigma, amiről látszik, ki a földönfutó, ahogyan a kies településen mendegélnek majd a népek dinnyével a hónuk alatt, összesúgnak a hátuk megett a „polgárok”: hát ő is, nem gondoltam volna.

Miért cipelnek dinnyét a hajdúnánási számkivetettek? Mert nincs krumplijuk, amit kis lábaskában hazavihetnének a kegyelmeséktől, másrészről a Fidesz gondolkodásában fölsejlik Mária Antónia. Ő állítólag mondta volna a francia éhséglázadókra „Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot”? – aztán mehetett a guillotine alá elveszíteni a púderes fejét. Most azonban nem ilyen forradalmi időket élünk, így az sem várható, hogy a hajdúnánási megalázottak és megszomorítottak dinnyéikkel megostromolják a városházát, pedig milyen jól festene a falakról csorgó vöröslő fájdalom, azaz, a dinnyelé...

ITT OLVASHATÓ