A MI BÉKAMENETÜNK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2021.10.18.

Ami azt illeti, nem szakadtam meg a röhögéstől, nem éreztem úgy magam, mintha hájjal kenegetnének, nem nyújtózkodtam kéjes elégedettséggel, csak ültem és néztem ki bambán a fejemből, de aztán úgy döntöttem, még nem érkezett el az ideje, hogy megüssön a guta.
Hátha vár még rám egy-két szép év, arany alkony, depresszió, Alzheimer, Parkinson-kór, demencia, miegymás, minden nap új politikusokat fogok megismerni, talán még a voksom is Viktorra adom, ez igazán majd csak a nővérke politikai elkötelezettségén múlik.
Halad a világ, újabb és újabb tiszták jönnek, az én generációm meg örülhet, ha lesz, aki tisztába teszi, hát mi ehhez képest egy választási csalódás?
Semmi.
De azért fáj, ez tagadhatatlan.
Nem nagy titok, jómagam ezer oknál fogva Dobrev Klárát láttam alkalmasnak arra, hogy Szeretett Vezérünket és pereputtyát, továbbá vazallusait és kullancsait eltávolítsa az ország közéletéből, de hát nem történhet minden kívánságaink szerint, főként akkor nem, ha valaki demokratának tartja magát.
Így aztán beletörődöm abba, hogy Márki-Zay Péter lesz a kihívó, gratulálok neki, és támogatni is fogom a magam szerény eszközeivel, ameddig ő is demokrata marad.
Merthogy a neheze most jön, az ördög - mint tudjuk - a részletekben lakozik.

A felfuvalkodott békáról oly szépen és tanulságosan írt Phaedrus anno, hogy megihletett, és magam is írtam a magyar békáról.
Most - úgy érzem - arról kell írnom, hogy aki a magyar varangyot el szeretné zavarni, de mondjuk nem a nyertes táborát gyarapította, akkor annak ezt az előválasztási békát most le kell nyelni.
Azért kell, mert az már régen kiderült, hogy a felfuvalkodott békát és tettestársait nekünk kell lapátra tennünk és átdobni a kerítésen, vagy egy ügyibevaló kis terráriumba tenni, és vigyázni, hogy soha ki ne tudjon ugrani.
Itt és most nem lehet megsértődni, nem lehet bejelenteni, hogy márpedig én erre - és itt jöhetnek a jelzős szerkezetek - soha nem fogok szavazni, inkább száradjon le a kezem, miegyebem, de inkább küldök havonta pénzt Rasinak Marbellára, a vazallusoknak fedezem az öregecskedő feleségeikkel és új asszonyaikkal járó költségeit, minthogy ezt itt (kis e-vel) támogassam.
Amúgy persze demokrata vagyok, és aki ezt kétségbe vonja, azt úgy pofánverem, hogy a takony menetet vág a nyakára.
Ez tipikusan az az eset, hogy idáig hirdettük az igét, innentől meg ragozni kell, már, ha nem akarunk tökéletesen hülyének látszani, akit tönkre lehet manipulálni...

ITT OLVASHATÓ