AZ ÁRUPIAC GÁTLÁSTALAN KIRÁLYAI: A NYERSANYAG-KERESKEDŐK

QUBIT
Szerző: GAÁL GELLÉRT
2021.11.30.

Háborúkat döntenek el, néha egész nemzetek sorsát befolyásolják, mégsem hallunk róluk sokat. Pénzügyi kimutatásaik nagyrészt rejtve maradnak a publikum elől, és a rengeteg bírság ellenére, amit kirónak rájuk, talán övék az egyik legjobban fizető szakma a világon. Aki nem sejti, kiről van szó, olvassa el a The World for Sale (Eladó a világ) című, az év elején kiadott könyvet, amelynek összefoglalóját akár ezzel be is fejezhetnénk, de akkor nem adnánk ízelítőt azokból a nagyszerű sztorikból, amiket a Bloomberg két újságírója, Javier Blas és Jack Farchy az elmúlt két évtizedben összegyűjtött és leírt a nyersanyag-kereskedők (commodity traderek) izgalmas és titokzatos világáról.

Munkájuk nem bonyolult: adott időben, adott helyen nyersanyagot vesznek, amit máskor és máshol eladnak, miközben keresnek némi pénzt a két ügylet között. Többek között azért van munkájuk, mert Németországban például nincs olajtermelés, míg ha a szaúdiak leszúrnak egy szívószálat a sivatag közepén, abból is nyersolaj lő fel az égbe. A kereslet és a kínálat földrajzilag nem egy helyen keletkezik, és a piac csak ritkán van egyensúlyban. Itt jönnek képbe a nyersanyag-kereskedők.

Vegyünk egy példát 2020-ból: a commodity traderek meg tudták venni az olcsó nyersolajat áprilisban, amikor még dollárban egyszámjegyű összeget kellett fizetni érte hordónként, és senkinek nem kellett, aztán tárolták egy ideig, majd eladták, amikor égető szükség volt rá (napjainkban 70-80 dollárral kerül többe a nyersolaj, mint másfél éve). A nyersanyag-kereskedők a szó legszorosabb értelmében vett arbitrázsőrök, akik a különböző piacok közötti árkülönbözetet használják ki: ők Adam Smith láthatatlan keze, ők korunk Kelet-indiai Társasága. Nem számít nekik, hogy kapitalistával vagy kommunistával, diktátorral, üzletemberrel vagy éppen polgárháborús milícia vezetőjével kötnek üzletet, amíg van benne profit - érződik, hogy a törvény betűjét és szellemét külön értelmezik. (Hozzá kell tenni, hogy a 1996-ig az OECD országok felében a kenőpénz vagy jutalék, nevezzük akárhogy, a vállalati kultúra része volt, sőt a társasági adóból levonható tételként szerepelt.)...

ITT OLVASHATÓ