LAPOS HORIZONTOK

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2022.01.28.

...Az a tény, hogy Magyarország egyszerre az egyik legkorruptabb ország, másfelől Európa olyan országa, ahol lakosságarányosan túl nagy a szegénység, nyilvánvalóan összefügg: nem véletlen, hogy a pandémia idején nőtt ez a különbség katasztrofálisra, és ez a különbség ma is nő. A magyar kormány arra használta a járványhelyzetet, hogy még jobban megszilárdítsa hatalmát és korlátozza a szabadságjogokat. A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozza, ami hozzájárul az elszámoltathatóság csökkenéséhez és a helyzet további romlásához. Naponta tesz hitet a szegények és az elesettek mellett, de egyre érezhetőbb, hogy azok a rétegek, ahonnét kevés szavazó kerül ki, látókörén kívül esnek, csak azok számítanak, akik elmennek szavazni.

Tíz éve, amikor Magyarország kormányfője volt az unió soros elnöke, Orbán meghirdette nagyívű elképzelését a cigányság helyzetének lehetőség szerinti gyors javítására (a másik elképzelése a Duna hajózási struktúrájának és lehetőségeinek jelentős bővítése volt – ha még valaki emlékszik erre). De a cigányság helyzetének javító szándékú felvetéséből nem lett semmi érdemi fejlemény. Ha szó esik mégis róla, ezen a ponton mint nyomós érv lép be, hogy Borsodban varrótanfolyamot indítottak cigány asszonyoknak, sőt, főzőtanfolyamot. Tényleg csak erre futotta tíz év alatt? Nem szeretném ideráncigálni az egészségügyet meg az oktatást, de vajon nem ezek jelentenék egy ambiciózus miniszterelnök igazi kihívásait? Bizonyosan ezek, de nem Orbán Viktornak, akinek ugyan beszédei hangzatos részeit adják, aztán nem történik semmi. Miért nem akar korszakos miniszterelnök lenni, akinek a nevéhez nem huszonöt stadion megépítése kapcsolódik, hanem az ország elmaradott részein élők munkához juttatása? A magyar kormányfő ilyenre nem vágyik, ambíciói kimerülnek abban, hogy Lukasenka után lassan ő lesz a térségben a leghosszabban kormányzó politikus. Neki ez a sorskérdés. A nagyobb politikusi tettekhez valószínűleg belső indíttatásból fakadó morális többletigény kellene, de a mi miniszterelnökünkből ez alighanem hiányzik. A politikusi tehetség nála mára arra apadt, hogy választásokat képes nyerni. Megnyeri, majd utána nem történik semmi. A kormányalakítás ceremóniája utáni napon ismét kampányolni kezd, mintha félne, hogy nem nyeri meg a négy évvel későbbit. Egy nagy, véget nem érő politikusi loholás, ami azonban nem lehet sikeres, ha annak korrupciós és szociális mutatói minden összegzési időszakban romlanak.

Sok térségben sok olyan település van, ahol munka nincsen, vagy alig, a téesz megszűnt. Az emberek a házak előtt ülnek és nézik a falun átfutó autókat. Ami munka akadt, azt elvégezték, valamit hozott a betakarítás, a szilva- és almaszüret, aztán vége. Iskola a szomszéd faluban van, egyelőre úgy indult minden, mint korábban. Aztán hogy mi lesz, ha jön a járvány újabb hulláma, ki tudja. Ki emlékszik már, mi akart lenni gyerekkorában, meg miért is jelentene ez bármit is. Amúgy meg ilyen kérdésekre az itt születettek milyen választ adhatnak. És hogy mi juthat nekik abból a világból, amit az informatika korának nevezünk. Ezek a gyerekek ebből a világból saját erejükből nem fognak tudni kiszabadulni, örökre foglyai maradnak annak, ami a jelek szerint most szakad majd le igazán, amikor különféle, ma még nem is látható járványok és pusztítások tovább fokozzák a különbségeket.

A kérdés egyre világosabban és egyértelműbben fogalmazódik meg: miért hiányzik az ország kormányfőjéből az igazi politikusi ambíció? Tíz évig mindene megvolt hozzá, hogy kiemelje az ország elmaradott részeit, enyhítse a szegénységet, korszerű országot építsen. Helyette elhanyagolt oktatást, egészségügyet, egymásnak uszított boldog-boldogtalant, mindezt alárendelve valaminek, amiről valószínűleg ő maga sem tudja a mai napig, hogy mit jelent. Miért maradt ez a horizont ennyire lapos?

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2022/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2022/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)