Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.01.28.
Valahogy így élem meg a rendszerváltás óta a választásokat, ha folyamatában nézem. Eleinte szerintem csak versengés volt a szavazatokért. Bár lehet, csak nosztalgiával emlékszem ezekre az első időkre…
Aztán jött az egyre erősebb egymásnak feszülés… ellenfelekké váltak a szavazatokért, amibe még sok minden belefért, pl. a vita is. A viták nem vádaskodások voltak, hanem megoldások ütköztetése, azokban még volt szakmaiság is.
Később az ellenfelek lassan ellenséggé váltak, és harccá vált ez az egész. Harccá, amiben már nincsen megkérdőjelezve egyetlen eszköz sem. Leleplezések, lehallgatások, lejáratások, eltávolítások, ellehetetlenítések, rágalmazások, átejtések, megfélemlítések, elhallgatások…mindennapos negatív történések, melyek fokozzák sokakban az elidegenedést, a társadalomban a kettészakadást, és a mentális mélységet.
Próbálom keresni ebben az egészben, hol van az a fajta felelősség, amit valaha gondoltam erről. Felelősség az ország élhetőségéért, a gyerekek jövőjéért. Félelmetes azt látni, ahogy az ellenségképet építi mindkét oldal. Egymás eszközeit használják, mert ebben már nem lehet mást. Már túl vagyunk azon a ponton, amikor az eltúlzott, gyűlöletkeltő vonallal szemben hatott volna valamiféle tiszta, tisztességes eszköz.
Most harc van. Hogy az előttünk álló hónapokban ez meddig fejlődik fel, nem tudom. Annyira jó lenne valahogy megállni ebben…és a józan észre hagyatkozva újratervezni, ami félrecsúszott. Mielőtt a harcból háború lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.