Szerző: GÁL MÁRIA
2022.02.17.
2018-ban is szavaztam a magyarországi választáson, az idén is fogok. Hálás vagyok azért, hogy magyar állampolgár lehettem, azért, hogy a magyar állam végre ugyanolyan magyarnak tekint engem is, mint azokat, akiknek ősei szerencsésebbek voltak és soha nem kényszerültek más állam fennhatósága alá – fogalmazott egy csíkszeredai fiatalember.
Múlt heti erdélyi körutam során sokakkal nyílt lehetőségem beszélgetni arról, hogyan viszonyulnak ők az egyszerűsített honosítással járó levélszavazáshoz, miért regisztráltak a választásra, miért voksolnak vagy épp miért nem. Olyannal nem sikerült személyesen találkoznom ezúttal, akik még a 2014-es választás előtt kérték felvételüket a névjegyzékbe, „amikor még nem ment házhoz a regisztráció”, de nyilván, szép számmal vannak ilyenek is, hiszen a nyolc évvel ezelőtti választáson is már 193 793 külhoni magyar szerepelt a levélszavazásra jogosultak névjegyzékében. 2018-ra majdnem megduplázódott, idénre akár háromszorosát is elérheti a regisztráltak száma. Én nem azért akartam magyar állampolgár lenni, hogy szavazhassak, nekem ez pusztán érzelmi kérdés volt, de amikor az állampolgársági eskü letételekor felajánlották a lehetőséget és megkaptam a regisztrációs csomagot, éltem a lehetőséggel. A családom minden tagja egyszerre kapta az állampolgárságot, közülünk senki sem utasította vissza a regisztrációt, és mindnyájan szavaztunk is. Bár nem beszéltünk erről még a családban, szerintem ők is fognak voksolni a most következő választáson is – mondta a székely fiatal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.