2022. június 20., hétfő

VILÁGKÁOSZ MOST – LENGYEL LÁSZLÓ ÉS SZILÁGYI ÁKOS BESZÉLGETÉSE

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ, SZILÁGYI ÁKOS
2022.06.18.


Lengyel László:
Amikor megkértelek, hogy folytassunk párbeszédet a közelgő apokalipszisről, és elküldtem hozzá írásomat is, többek közt iróniával ezt válaszoltad: igaz – alaposan elolvasva írásodat –, egyre kevésbé érzékelem, hol válik el az én reménytől duzzadó apokaliptikus realizmusom a Te borúlátó realista apokaliptikusságodtól... A különbség talán csak árnyalatnyi, de mindig fontosak az árnyalatok. Én hittem, és még mindig hiszem, hogy létezik és lehetséges észszerű, kölcsönös érdekeken és együttműködésen alapuló világrend, de írásaid, beszélgetéseink alapján feltételezem, hogy te ebben nem hiszel. És amit én a káosz és az ellenőrzött világrend, ha tetszik, ciklikus váltakozásának látok, azt te egyre növekvő, folyamatos káosznak, vagyis a te világrended, klímakatasztrófával, népvándorlásos menekültválsággal, világjárvánnyal és nukleáris világvégével veszélyeztető háborúval a káosz világrendje – az apokalipszis nem elkövetkezik, hanem már itt van.

Szilágyi Ákos: Tudom, minden együtt van hozzá: járvány, háború, éhínség, döghalál – a bibliai apokalipszis lovasai kengyelbe szálltak –, de a világ apokaliptikus kilátásainak taglalását átengedném a celebfilozófusoknak és a lájkbajnokoknak. Káoszról, katasztrófáról készséggel beszélek, de az apokalipszis más lapra, az Evangélium lapjaira tartozik. Az evangéliumi apokalipszis, ahogy a Jelenések könyvében feltárul – a szó is ezt jelenti: feltárulás, láthatóvá válás, lelepleződés –, az „Isteni Színjáték” fináléja – finita la commedia! –: lehull a lepel és e világ rettenetes szétmenése közepette megjelenik, láthatóvá válik a másik, az igazi világ, az „új ég, új föld”. Két évezreden át közös tudás, közös remény, közös hit és közös várakozás volt ez a vallási világállapot egyetemes keresztény kozmoszában. De ma mindenki abban hisz, amiben akar. Hihet az apokalipszis eljövetelében, hihet az észszerűségre épülő világrendben, de hihet a repülő csészealjakban is. A hit cáfolhatatlan, épp ezért itt már nem a hit kórusa szólal millió hangon és helyen ugyanazt énekelve, hanem a hit káosza, a hitek kakofóniája. A vallási kozmosz már a XVIII. század végére széthullott, a modernitás kozmosza – az Ész kozmosza, a Történelem kozmosza – pedig legkésőbb az első világháborúban robbant fel. Új kozmosz nem formálódott ki. A félreértéseket elkerülendő: a kozmosz szellemi rend, értékrend, erkölcsi rend, de van másféle rend is: a dolgok és működések rendje – az államrend, a jogrend, a kaszárnya rendje, az összeszerelő-csarnok rendje, a menetrend, az ügyrend –, csakhogy mind e sokféle rend szellemtelen és nem képez emberi kozmoszt. A történelem utáni világ dologi rendjét, az értékmentes tényszerűség és tárgyszerűség rendjét lehetne enyhe képzavarral a „káosz világrendjének” nevezni: nem igényel közös hitet, meggyőződést, nem kér szeretetet, nem ad szellemi érvényességet senkinek és semminek, egyszerűen csak van, kisebb-nagyobb zökkenőkkel, „üzemi balesetekkel”, de megbízhatóan működik: kiszolgál, teljesít, elvégez, felaprít, bedarál, kényszerít, manipulál, teszi, ami kell...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.